Válóczy Szilvia - Ha nem volna késő

Válóczy Szilvia

Ha nem volna késő

https://m.youtube.com/watch?v=8Aj1Tddo2P0

Önmagammal való küzdés
minden egyes sor
a közömbösség magába zárta
magányom lángoló fényeit
mert a szív reménye itt
nem helyénvaló.

Túl halk a szó
hazavárna az álmodás
egyszerű terekbe ívelne át
a más és karod féltő melege
ha lehetne...

Lenne csend és megnyugvás
örömteli varázs
a melletted töltött idő...
És valódi emlékezés
ha nem volna késő...
Túl késő...

.kaktusz - Szebb nyarakra emlékezve ...

.kaktusz

Szebb nyarakra emlékezve …

https://www.youtube.com/watch?v=TflBra7wKXY

Az öregek, a régiek, meg talán
a mostaniak is
szebb nyarakra emlékeznek,
de lehet, hogy így csak azért van,
mert a télből visszatekintve
szebbnek tűnik minden,
ami nyáron történt,
de az is lehet,
hogy nem a valóság
idő általi szebbé pingálása,
de az az igazság,
hogy más volt a július,
kibírhatóbb, elviselhetőbb,
több volt éjjel a csendes eső,
a reggelek
frissebb illatúak voltak,
a meleg
nem volt elviselhetetlen hőség,
a Nap sugaraitól
nem kellett úgy tartani ...
talán valóban sok minden változott,
a július lett forróbb,
az ember pedig hidegebb,
mint volt valamikor,
amikor még több idő jutott
a szeretetre,
amikor még a hideg télben
fedelet kaptak a hazátlanok:
talán egyszer
a dolgok rendeződnek,
de csak,
ha újra melegebb lesz
a szíve az embernek.

2015. június 30.

Csitáry-Hock Tamás - Erre vágytál ...

Csitáry-Hock Tamás

Erre vágytál…

https://m.youtube.com/watch?v=5EKiipCZuhA

  Egész életedben. Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban. És szebb, mint képzelted. Mint vágytad. Mégis, menekülsz. Mert félsz. A valóságtól. Mert mi lesz? Mert mi lehet? Mert hogyan tovább? Pedig vágytál rá. Az álmod valósult meg. De te menekülsz. Mégis. Inkább menekülsz. És úgy érzed, belehalsz a szerelembe. Ami lehet szép dolog. Igen. Belehalni a szerelembe szép, de még szebb élni benne.

Mégis, menekülsz.

Harcos Katalin - Karmám a szó

Harcos Katalin

Karmám a szó

Karmám a szó: adni és kapni egyaránt.

Megsúgom halkan füledbe, hogy mi bánt,

vagy mi boldogítja létezésemet.

A hang leírott szóként élveteg;

csak kimondva remeg ajkamon…

Érted? No, lásd! Szód én hallgatom.

Figyelj te is, hogy mindent jól megérts,

és úgy szólj majd, hogy én megértselek!

Megnyílok ím, s a vad képzelet

és fájdalmas tapasztalás felett

úrrá lesz a szó. Minő hatalom!

Értem: várni kell, kimondanom,

türelmet, békét találni benne,

s általa. Mondd, szavamban hiszel-e?

Ma én beszélek - jaj, hallasz-e te?

Most csend karol, old béna békesség…

Bírod-e lelkem húrját pengetni még?

Lelkünk süketen dalolja az érzések

halálban-fogant balladáit.

A szó hol sújt, hol titokban ámít.

Sugárzó lényed enyémmel perel.

A néma, vétken-fogant érzés nem felel…

már csak vakon, üresen ásít,

s rejt régmúlt bűnökben letisztult

szívünkbe igaz vallomást itt.

Karmám a szó: kapni és adni egyaránt.

Had gördüljenek élő mondatok!

Kiéhezett, szomjazó gyermek vagyok,

s csüggök a szón, mi nyelvedről pereg:

apasztja búmat, szítja szenvedélyemet.

Most szólok, hogy megértsük egymást,

te, én, és az elárvult emberek.

Horváth Ilona /Hanoli/ - Az volna jó

Horváth Ilona /Hanoli/

Az volna jó

Ablakunkon jégvirág nyílik,
fényes szikráktól csillog ruhánk,
tündért igéző január,
ilyen fehér, ártatlan világot
keresünk áhítva egy életen át,
mikor dermedt ágak ölelkeznek,
kerítés csipkéit rojtozza a szél,
a kusza, táguló messzeségben

boldogan egymásra nevetnénk,
az volna jó, az volna szép,
ha elcsitulna minden fájdalom,
egymásért mondanánk imát,
ha mosolyt látnánk az arcokon,
átéreznénk a csüggedő bánatát,
hinnénk az őszinte, igaz szóban,
barátsággal nyújtanánk kezet,
gyermeki, tiszta lélekkel
fehérré varázsolnánk az életet.

Bognár Barnabás - Mert szép

Bognár Barnabás

Mert szép

Mert szép a nyár és kell a tél,
mert szép voltál és kellettél,
s minden szó, mi a csendben ragadt,
semmit mondó néma szavak;
gondolat szülte száz esély,
röpke-szürke szárnyas éj.

Mert ég a tűz sárga lánggal
és körbefűz szép lánghajával,
s minden szikra sűrű fénye
éles késként hasít az éjbe;
és kicsordul a szürke hajnal,
most már selymes szürke hajjal.

Mert a nap már fényesen ragyog,
te a sugár, én lent a föld vagyok,
s megsemmisülsz ott lent bennem,
mint télen a hó a napmelegben;
és elindulsz fentről újra meg újra
erre a pusztító végzetes útra.

Hollósy Tóth Klára - Csönd ropog, a fagy harap ...

Hollósy Tóth Klára

Csönd ropog, a fagy harap…

Csönd ropog, a fagy harap,

vágtázik a szél völgyön, mezőn, réten,

sikong a penge, peng, hasad

reccsen az ág, hull át a kerítésen.

Az ádáz vihar pelyheket kavar, hol elhalad,

hol friss havat, hol a régit fújja össze,

fázik az élet, a kitakart, mi megbújt csendben,

ottmaradt, szórja rá a port a szürkület füstje.

A házak hátán takaró,

az ágak csúcsán kucsma-hó,

búsulva magába merevül,

a hidegtől minden elerőtlenül.

A bércen délcegen

a Tél szellem egyedül

a szélben, jégmagányban hegedül.

A feltámadás titkát

hideg kripták visszhangozzák,

s a holdezüst ég alatt

a szunnyadó vad, a neszektől felriad.

Reccsen az ág a fagy alatt,

dermedten csüng az áhítat.

lebeg a kék tél, a havas végtelen,

lelketlen a tél, és könyörtelen,

vonyít az ordas szél az udvaron,

jeges dérfény játszik a falon.

Botorkál a köd, a homály,

árnyak járnak, fázik a határ,

tarlókon kárognak a varjak,

élesen a szívekbe marnak.

Vad szelek járnak a tájon át,

csikorognak, fagyot lehelnek,

dúl-fúlnak a fagyos hidegek.

A befagyott tavak, folyók felett

farkasordító szelek süvöltenek.

Két kézzel rázzák a fákat,

a reszkető, fázós életek

bundatetejű otthonokra várnak.

Paudits Zoltán - Akarom ...

Paudits Zoltán

Akarom...

https://m.youtube.com/watch?v=WSSBqw8U5Os

Mikor már majdnem
feladom,
megszólít egy hang:
Nyugalom!

Mikor úgy érzem,
elvesztem,
virágok nyílnak
lelkemben.

Mikor azt hiszem,
fájdalom,
gyönyörré szépül,
s akarom,
akarom,
akarom...

Pákozdi Sarolta - Tél

Pákozdi Sarolta

Tél

https://m.youtube.com/watch?v=T1cnl15O-2I

Szomorú, színtelen világ,
szürke égbolt, lombtalan fák,
megannyi fekete csontváz.
Fehér hótakaró foltos,
északi szél szemetet hoz.
Senkihez nem tapintatos.
Letöri a száraz ágat,
letépi rólad a kabátot.
Ázol, fázol,mégis áldod,
hosszú az éj, tavaszt álmodsz.
Ha megújul a természet,
föld gazdag termést ígérhet.
Vetett magot a hó védte,
nem lett vadmadarak étke.
Szomjas talajt megitatta,
gyökereket betakarta.
Téli sportok kedvelői
hónak, jégnek szeretői.
A szürke ég ajándéka,
megköszönjük neki néha.
Amíg nincs hó, nagyon várjuk,
mikor itt van, megutáljuk.
Mikor olvad, cipőnk ázik,
kesztyű nélkül kezünk fázik.
Fűteni kell a lakásban,
hóakadály az utcákban.
Elégedetlen az ember,
arra vágyik, ami nincsen,
ha megkapta, máris nem kell.

Lyza - A tél

Lyza

A tél

A kis levél zizzenve int,
itt van a hideg tél megint.
A fátyolfelhős szürke ég,
a Napra áhítozik rég.

A hótól befedett határ,
elterül, mint egy nagy madár.
A szél kószál régen arra,
madár sem fakad itt dalra.

Faágon varjú mondja kár,
hogy olyan messze még a nyár.
De a télben is van még szép,
ha lábunk puha hóba lép.

Juhász Gyula - Téli éjszakákon

Juhász Gyula

Téli éjszakákon

https://m.youtube.com/watch?v=gx8j-srRYzY

 

Az emberek, az élők és halandók
Elmúlnak tőlem lassan, csöndesen
És becsukódnak minden földi ajtók
És beborul egem és életem.
Az ifjúsággal a szerelem elmegy
A mennyei és földi szerelem,
Az örömök utolsót énekelnek
S a bánatok maradnak csak velem.

A bánatok s a régi, boldog ősök,
Magyar költők, tündöklő, végtelen
Dicső sorokban az áldott elődök,
Ők súgnak szellemhangokon nekem.
Balassi, Csokonai és Petőfi,
Arany, Tömörkény. És én figyelem
E hangokat, mint darvakat a téli
Magányos, hűvös, ködös éjjelen.
Lelkem szeme szent röptüket idézi
S hozzájuk hangolom az énekem…

Nemes Nagy Ágnes - Téli angyal

Nemes Nagy Ágnes

Téli angyal

https://m.youtube.com/watch?v=sE5u6toITAQ

Ül a vékony Mária

És ölében a fiú

Szélfúvásnyi gyenge zajt hall

Összerezzen: itt az angyal

S ő is tudja: minden angyal

Iszonyú

Iszonyú szél volt márciusban

Nagy piros égbolt szél-parázs

Nem volt este hogy lehussant

S óriás volt óriás

Szélborzolta sas-színű szárnya

Be se fért a cseppnyi házba

Kint maradt a fél palástja

És a szeme barna árnya

Vadmadáré karikás

Hogy dülöngött az a ház

Jött az ajtón ablakon

Jött fedélen és falon

Mész között kő között

Négy égtájról körbefújó

Szélsuhogásba öltözött

Most az angyal hóban áll

És a hó most térdig ér

Egymagában áll a háznál

Némábban a némaságnál

Hóba tűzött régi nádszál

Hó-belepte sziklevél

Radnóti Miklós - Téli vasárnap

Radnóti Miklós

Téli vasárnap

Arany késként villan a napnak fénye a fák közt

és füstölve siklik az úton a friss nyomokon

s távol nagyokat hasogat a kemény levegőből,

síkos arany domb őrzi ott örömét!

Ó, most síkos a lomha gond is, füttyentve kicsúszik

melegéből és csönd s a havon vékony repedés

jelzi tünése nyomát, míg nyugodt dobogással

takarítgat utána a szív.

Nézd! asszonyod arany kontya s két síje

külön megcsillan a lejtőn s eltűnik lobogón;

lenn hó pora bújtatja s egy enyhe kanyar.

Ó, fend hóhoz a léced! csisszen az s kinyitja előtted

az erdőt és mögötted újra kezetfog a szél

s az utat szegő fák sora tanakodva nézi tünésed!

(Este)

Jó fáradtság pirul és szerelem az asszonyok arcán

s a ház falánál odakinn, csöpögőn sorakoznak

a ködben a lécek. Ezüst esti világ ez! fölötte

az égen sötét koszorúba gyűlik a holnapi hó.

Tóth Árpád - Új tavaszig vagy a halálig

Tóth Árpád

Új tavaszig vagy a halálig

https://m.youtube.com/watch?v=eiZ2g9eNOWU

Most, hogy megint útfélre estem,
Eltünődöm e téli esten,
Mi volt az élet, uramisten?

Mi volt? ez volt: sok fénytelenség,
Fakó robot és kénytelenség,
Száz bús határ reménytelenség.

Borult egek kevés azúrral,
Koldus pajtásság pár nagy úrral,
Pár ájult nóta, tépett húrral.

Egy-két vad mámor nyoszolyája,
Egy-két asszony jó, meleg szája; -
Volt, nincs. Csöndes a szívem tája.

Most itt ülök, roppant hegyek közt,
Betegen a többi beteg közt,
Múltnak háttal, halállal szemközt.

Lesz-e máskép? várjam? ne várjam?
Lassan szétszéled a homályban
Bitang jószágom, kedvem, vágyam.

Nyomukban, mint fekete bundás,
Begyűrt süvegű öreg kondás,
Hallgatva ballag a lemondás.

S mégis, a csönd-paplanú télben,
Nagy nyugalom évadját élem -
Érzem, az Isten gondol vélem.

Mint a bokrok setét bogyókkal,
A hó alatt zamatozókkal,
Megrakva szívem hűvös jókkal.

Hogy mire jókkal, majd megválik,
Mire a hó gyapja lemállik,
Új tavaszig vagy a halálig.

Fekszem megadva, békén, resten,
S néz rám, át a végtelen esten,
Tűnődve sorsomon, az Isten.

Ady Endre - A legszebb este

Ady Endre

A legszebb este

Be nagy Tél zuhant rám hítben, vágyban, célban,
Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van?
Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza,
Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza.

Vetkőzött a világ, didergően pőre:
Szerelmem, Te, Múltnak szerelmetes őre,
Akarsz-e szerelem után is szeretni
S egy-két, téli rózsát az arcomba vetni?

Végkoriak sorsán zöld-lángosan ég el
Atyafias testem a csillogó Éggel
S mégis fáj a Halál s aki föntvirasszon,
Kellene a múltam, kellene az Asszony.

Esküdözéseink már torkunkra fúltak:
Szereted szeretni a jelenő Múltat?
Akarnál még lenni, hogyha varázst oldok,
Régi, vágyó, tűrő, szegény, dacos boldog?

Be tudnék ölelni, tréfát is siratni,
Be tudnék véreddel véresen viradni,
Édes Nagyasszonyom, hol vagy, vagy-e, látsz még
S akarod, hogy a Sors víg húnyósdit játszszék?

Gőggel kisértetbe csak egyszer is vinnél,
Nyoszolya-virágnak még csak egyszer hinnél,
Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak
S adakozó számat ragadozó szádnak.

Mindent fölfrissitnék, mindent megajánlnék.
Havasan hullanék Reád az ajándék
És mindent megadva és mindent ellesve
Feledéssel búgna ránk a legszebb Este.