Horváth Ilona
/Hanoli/
Az volna jó
Ablakunkon jégvirág
nyílik,
fényes szikráktól csillog ruhánk,
tündért igéző január,
ilyen fehér, ártatlan világot
keresünk áhítva egy életen át,
mikor dermedt ágak ölelkeznek,
kerítés csipkéit rojtozza a szél,
a kusza, táguló messzeségben
fényes szikráktól csillog ruhánk,
tündért igéző január,
ilyen fehér, ártatlan világot
keresünk áhítva egy életen át,
mikor dermedt ágak ölelkeznek,
kerítés csipkéit rojtozza a szél,
a kusza, táguló messzeségben
boldogan egymásra
nevetnénk,
az volna jó, az volna szép,
ha elcsitulna minden fájdalom,
egymásért mondanánk imát,
ha mosolyt látnánk az arcokon,
átéreznénk a csüggedő bánatát,
hinnénk az őszinte, igaz szóban,
barátsággal nyújtanánk kezet,
gyermeki, tiszta lélekkel
fehérré varázsolnánk az életet.
az volna jó, az volna szép,
ha elcsitulna minden fájdalom,
egymásért mondanánk imát,
ha mosolyt látnánk az arcokon,
átéreznénk a csüggedő bánatát,
hinnénk az őszinte, igaz szóban,
barátsággal nyújtanánk kezet,
gyermeki, tiszta lélekkel
fehérré varázsolnánk az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése