Farkas Viola - Tavaszi álomkép; - Cseresznyevirágzás

Farkas Viola

Tavaszi álomkép  
https://www.youtube.com/watch?v=pg_ucSSMVrc

Fekszem áldott napsütésben,
Éltető fényölelésben,
Távol van a világ zaja,
Milliónyi gondja, baja.

Hullnak rám a virágszirmok,
Illatuktól elbódulok,
Röpke álom száll reám,
Csodás április tavasz nappalán.

Visz az álom boldogságba,
Kedvesem kitárt karjába,
Ott az édes szerelem,
Nekem nyílik, csak nekem.

*

Cseresznyevirágzás

Kis csokrokban csüng a cseresznye virága,
Ragyogó napsugár mosolyog le rája,
Csivites madarak hirdetik a Tavaszt,
Szívet melengető örömöket fakaszt,

Mellette barackfa rózsaszín pompája,
Mint egy koszorúslány könnyű tüllruhája,
Rövid az életük, a szirmok hullanak,
Idővel kívánatos gyümölcsöt hoznak,

A rigók vidáman tollászkodnak a fán,
Jóleső, szapora fürdőzések után,
Megszokott helyük a dúsan virágzó fa,
Nyugalmukat néha egy macska zavarja,

Ó, mily gyönyörűség, tökéletes szépség,
Megérdemel ily csodát az emberiség?
Illenék hálát adni, de csak pusztítunk,
Érezzük mindnyájan, hogy így, hova jutunk,

Ó, csodás Természet, mely nékünk adatott,
Teremtő Jó Urunk legyen érte áldott,
E verssel szeretettel Rátok gondolok,
És áldott Húsvéti Ünnepet kívánok.

Áprily Lajos - Tavaszi strófa; - Április bora

Áprily Lajos

Tavaszi strófa

https://www.youtube.com/watch?v=9e_yN0CZMrU

Áprilisi strófa

A szomszéd fán a pinty strófája szól,
tavaszi hangja hogy csattog, remeg!
Kutatnám az ágat, melyen dalol,
de virág rejti: szirom-rengeteg.

*

Hangolnak már

Szólnak, de hangjuk itt-ott még fukar,
még a rigó prímhangja is szerény.
Szólnak - halkan hangoló zenekar -,
minden madár a maga hangszerén.

*

Dalol a pinty

Tavasz! - harsogja diadalmasan.
Versenyre hív? Vetélkedőt keres?
Fülemilét? Csak egy strófája van,
de az az egy zengő, tökéletes.

*

Április bora

Hogy ittalak, pezsgö tavaszi bor,

mikor szomjaztatott az ifjukor!

Hol hagytam ej azt a szilaj legényt?

Ma kortyolgatlak öreg Benceként. 929h74j

Hiába minden absztinenciám:

ereszkedik a mámor fátyla rám.

Nem látok már csak rózsaszín ködöt -

s kábulva fekszem ibolyák között.

Faludy György - 24. Április végén

Faludy György

24. Április végén

Április vége van megint. Hányadszor már, ki tudja?
Gőzölögnek a pocsolyák, csupa csillám az utca.
Ezer mérföld sugárban zöld a tájék; nemsokára
kinő a búza gyermeteg, arkháikus szakálla.
Fehér kakas nézi magát a tóban s kukorékol.
Lenn kis halak folyton fújják a szappanbuborékot.
A patakban kerek kövek: mind egyszerre beszélnek;
köztük a moha foltjai, megzöldült rézfillérek.
A hegytetőn galagonya áll tárt karokkal: várja
a felhőket, hogy karmait langyos véknyukba vájja.
Köröskörül a szerelem eperszaga. Megállok,
Li Ho, a volt császári ház egy sarja, most napszámos,
s a gyönyörtől megremegek,
ahogy a mindenség előtt
porig hajtom le fejemet.

Kósa Emese - Tavaszi foltok; - Tavaszi bugyorosdi

Kósa Emese

Tavaszi foltok

https://www.youtube.com/watch?v=y2E6PSYeN8s

tavasz vacillál
zsenge faleveleken
muzsikál a szél
felhők szakadnak
kékre festett Ég alján -
fényeket sodor
madárszó hallik
tovatűnő szellőben
tavaszi foltok

*
Tavaszi bugyorosdi

Tavaszi szél balsorson hál,
Virágom, virágom.
Minden melós dögvészre vár,
Virágom, virágom.

Hát én immár mit csináljak,
Virágom, virágom.
Disszidálnék, de lejártam,
Virágom, virágom.

A sorsomat hajkurászom,
Virágom, virágom.
A net előtt punnyadozom,
Virágom, virágom.

Zöld pánt lika, nyúzott gúnya,
Virágom, virágom.
Árcsökkenés turkálóba',
Virágom, virágom.

Intelligens kakasporta,
Virágom, virágom.
Infláció a dobozba',
Virágom, virágom.

Hitel hátán hitel flangál,
Virágom, virágom.
Bugylinadrág, bugylinadrág,
Virágom, virágom.

(A Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunk napszemüvegen keresztül.)

Gerard de Nerval - Április

Gérard de Nerval 

Április

Megjött a szép idő, a porban
fény leng s a ház falára lobban,
az alkony hosszan ég ma már;
s nem zöldell semmi még, a fákon
a nap kis rőt visszfénye táncol,
s az ág sötét fenn és kopár.
Fáraszt e gyors tavasz ma engem,
de új látvány csodája lebben
esős napok varázsakép,
kibomlik majd a tájak csokra,
mint nimfa, nedvesen ragyogva,
ha fényes vízből partra lép.

Péter Erika - Április

Péter Erika

Április

Április, te április!
Szeszélyes vagy, és dilis.

Kora reggel süt a nap,
fénytől véd a kiskalap,

délután meg kesergő,
jól jön a nagy esernyő.

Este hullni kezd a hó,
egy kapucni volna jó.

Az éjszaka változó,
óv a meleg takaró,

hajnalonként még hűvös,
gyerek-felnőtt mind nyűgös.

Supka Géza - Kalandozás ... április

Supka Géza 

Kalandozás  a kalendáriumban …

Április -  A szerelem hónapja

Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenaszszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve „aprilis” volt. Ez a szó az „aperire”, „megnyitni” (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a „megnyitás”. Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan „megnyitották” hivatalba lépésük napján, „Aperilis” vagy „Április” elsején az esztendőt.

Szomorúfűz - Régen elveszett ...

Szomorúfűz

Régen elveszett …

https://www.youtube.com/watch?v=m7j2GbOJkVo

Béke van szívemben, csönd, némaság.
Minek bolygatni a múltat,

hisz változtatni már semmit nem lehet.
Megcsalattam, tűrtem sorsomat,

olykor kísért halvány remény.
Mindennél kedvesebb voltál nekem. 
Megnyitottad szívem.

Régen elveszett árnyak, melyeket

néha váltották fel fények.
Te voltál, ki szellők szárnyán,

csillagfénynél érkeztél.
Eggyé váltál velem, összefonódik

lelkünk messze a végtelenben.

Szigeti Miklós - Megfogtam a tavaszt; - Meleg és csend

Szigeti Miklós

Megfogtam a tavaszt

Ma megfogtam a tavaszt
tenyerembe zártam
gömbölyded, szép hangját
homlokára valamit írtam
Te tavasz! A hajad simítom
a szádra, arcodra gondolok
a villamoson, a buszon, az autóban,

a metrón egy hangot hallok
fülembe suttogja
még egyedül vagyok...

*

Meleg és csend

Tegnap is gondoltam a mára

és azelőtt a mindennapokra

kérdeztem, miért van ez így

a választ ma sem értem

pedig jól kérdeztem-feleltem

amikor magamnak feltettem

Te biztosan tudod és hallgatsz

amikor hull a hó és hideg van

minden lény meghúzódik

magába gyűr minden meleget

ha melletted pihen, adsz belőle

dalodban ezer szeretet, jóság

hadd forduljak egészen hozzád

halvány a pír mi elönti arcom

tudod a meleg és a csend

kibírhatom, ha te is akarod

kezünk ugyanazt akarja, írja

édes a szó meg annak hatalma

legyen a holnap - nem mondom -

érzem, több száz kilométerre

és ha felnézel Holdra, Égre

szemedben mosolyom a Tied.

Gősi Vali - Esti csend; - Csillagéjben

Gősi Vali

Esti csend

csendárnyék ölel

napfényt kerget árválló

füstfodor felé

a nedves arcú égen

szótlan szétterülő est

árny lép a falon

békesség oson felém

megérint lágyan

s hangtalan mosolyt fakaszt

könnyező gyertyafényben

*

Csillagéjben

Ha felengednek zord, kemény fagyok,
emlékként majd tavasszá olvadok,
átadom a végtelen ölének
a jégvirágként nyíló bánatot.
Tavasszal a földi szenvedések,
vak remények végleg elvetélnek,
és minden fájás messzi oldalog.
Bánatom még metsző, jeges űrben
várja a nagy, végső olvadást,
hogy harmatkönnyű, játszi fénnyé válva
felengedjen a fagyos világ,
könnyeimen fényvirág fakadjon,
lelkem egy legyen a mindenséggel:
örök-ifjú tavasz - csillagéjben.

Serfőző Attila - Tűnődés

Serfőző Attila

Tűnődés

Nézem az éjmaszkba bújt röppenő világot,

amit a napfénye épp’

arany csöndbe mártott.

A bomló színek borzolta utat kémlelem,

mely mint a félelem,

sűrű magányba húz.

Tűnődök mindmegannyi kő zúzta sebemen,

vajon bennem a vér,

mindenség és a cél (?)

Kandrács Róza - Akácfavirág

Kandrács Róza

Akácfavirág

Akácfa virág, tőled illatos a táj,
akácfa virág, méhek raja száll.
Mily egyszerű, e csoda,
csupán kis fa virága.
Mennyi szívet megihlet,
mennyi embert dalra kelt.
E fáról csüngő, fürtöcske,
ezer élő szívecske.
Nem hófehér, nem sárga,
de méhecskénk, nem bánja.
Meg lepi, és szereti,
otthonába elviszi.
Ott a dolgos sok kis méh,
mézet készít mindenképp.
Alig várom tavasszal,
e virágot meglássam.
Vele jön el az új nyár.
vele jő a boldogság.
Illata meg részegít,
fájó szívemre, gyógyír.
Akácfa virága,
lelkem boldogsága.
Miért nem nyílsz mindig,
szavam parancsára.
De lehull a virág,
mint minden más.
Illata is elszáll,
bár hogyan is fáj.
Miért hiszem mindig,
hogy ő az örök.
Boldogságom miért ,
mindig hozzá kötöm.
Régi szép emlékek,
vissza-visszatérnek.
Szerelmes éjszakák,
oly sokat mesélnek.
Akácfa virága nyílj ki,
most is nékem.
Szép szerelmes álmom,
újra - újra éljem.

Debreczeni Zsolt - Varázsoltam újra

Debreczeni Zsolt

Varázsoltam újra

Varázsoltam újra, szívem mostmár tiszta,
lelkemig hatolt, a gyönyörűség titka.
Megtaláltam szívem, testet öltő társát,
a meseszép tündért, az álomarcú lányt.

Forró mámorában, elég minden szív,
perzselő tekintet, önmagához hív.
Tűzvörös testével, szorosan átölel,
varázsoltam újra, ennél több nem kell.

Megjelentek lányok a varázslat során,
lelkükben ott lángolt, egy égszínkék foszlány.
Mágiából megmaradt, valódi gyöngyöcske,
hitét az életnek, megtartja örökre.

Varázsnak hamuin, árva lélek bókol.
szíveknek húrjain, szerelmünk csak dalol.
Hullámok hűs habját, felfogja egy tárgy,
a káprázatnak vége, eltűnt minden lány....

Hajdu Mária - Izzani örökre

Hajdu Mária

Izzani örökre

Megtartani szeretnélek magamnak,
magányodból kibontani végleg,
vigyázva, hogy el ne törjön a lélek.
Szerelmed szilánkjait összerakni,
hogy lobogni lássam a vágyad,
aztán mélyen a szívedbe lássak,
hogy melléd bújva merjek álmodni,
s úgy égni veled, mint még sohasem,
végül örökre izzani csendesen.

(Asszociáció Szabó Lőrinc: 

Mint még sohasem c. versére)

.kaktusz - Az élet ajándékai ...

.kaktusz

Az élet ajándékai …

https://www.youtube.com/watch?v=69TvZRYCjAw

Tudod arra gondoltam,

ebben a varázslatos világban

úgy él az ember, mint egy uzsorás,

aki kölcsönt adott magas kamatra,

de nem örül, mikor visszakapja,

az neki a természetes,

az uzsorásnak jár a kamat,

többet azzal foglalkozik,

éjt nappallá téve az emészti,

amit nem kapott vissza,

az életét az keseríti,

a jogosnak vélt járandóságát siratja,

még nála is többet akar az ember,

mikor az élettől követel,

hiszen ő az életnek kölcsönbe

nem adott egy fillért se,

így vissza se jár semmi,

amit kap, az se kamat,

hanem a legigazibb,

legérdemtelenebb ajándék,

micsoda különleges ajándék,

olyan, ami csak szeretetből kapható,

a Földanyáé, a fenséges Napé,

az ég éji királynőjéé,

és az áldott esőistené,

hogy még mennyi,

képtelenség felsorolni,

az élet mennyi ajándékot ad,

az ember mégis azt siratja,

ami nincs, ami nem is létezik,

mint egy elkényeztetett gyermek,

mindig többet akar, ahelyett,

hogy boldog már attól lenne,

ha sokszor küszködve,

sokszor nélkülözve,

de mégis lehet részese

ennek a csodálatos játéknak,

ahol meséjével este a Hold,

és a csillagok ringatják álomba,

ahol reggel korán a legragyogóbb,

a legfényességesebb csillag köszönti,

lehet annak az életnek részese,
amiben van szeretni lehetősége.

2009. okt. 10.