Serfőző Attila
Tűnődés
Nézem az éjmaszkba
bújt röppenő világot,
amit a napfénye épp’
arany csöndbe
mártott.
A bomló színek
borzolta utat kémlelem,
mely mint a félelem,
sűrű magányba húz.
Tűnődök mindmegannyi
kő zúzta sebemen,
vajon bennem a vér,
mindenség és a cél
(?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése