Gősi Vali
Esti csend
csendárnyék ölel
napfényt kerget
árválló
füstfodor felé
a nedves arcú égen
szótlan szétterülő
est
árny lép a falon
békesség oson felém
megérint lágyan
s hangtalan mosolyt
fakaszt
könnyező
gyertyafényben
*
Csillagéjben
Ha felengednek zord,
kemény fagyok,
emlékként majd tavasszá olvadok,
átadom a végtelen ölének
a jégvirágként nyíló bánatot.
Tavasszal a földi szenvedések,
vak remények végleg elvetélnek,
és minden fájás messzi oldalog.
Bánatom még metsző, jeges űrben
várja a nagy, végső olvadást,
hogy harmatkönnyű, játszi fénnyé válva
felengedjen a fagyos világ,
könnyeimen fényvirág fakadjon,
lelkem egy legyen a mindenséggel:
örök-ifjú tavasz - csillagéjben.
emlékként majd tavasszá olvadok,
átadom a végtelen ölének
a jégvirágként nyíló bánatot.
Tavasszal a földi szenvedések,
vak remények végleg elvetélnek,
és minden fájás messzi oldalog.
Bánatom még metsző, jeges űrben
várja a nagy, végső olvadást,
hogy harmatkönnyű, játszi fénnyé válva
felengedjen a fagyos világ,
könnyeimen fényvirág fakadjon,
lelkem egy legyen a mindenséggel:
örök-ifjú tavasz - csillagéjben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése