Szigeti Miklós - Megfogtam a tavaszt; - Meleg és csend

Szigeti Miklós

Megfogtam a tavaszt

Ma megfogtam a tavaszt
tenyerembe zártam
gömbölyded, szép hangját
homlokára valamit írtam
Te tavasz! A hajad simítom
a szádra, arcodra gondolok
a villamoson, a buszon, az autóban,

a metrón egy hangot hallok
fülembe suttogja
még egyedül vagyok...

*

Meleg és csend

Tegnap is gondoltam a mára

és azelőtt a mindennapokra

kérdeztem, miért van ez így

a választ ma sem értem

pedig jól kérdeztem-feleltem

amikor magamnak feltettem

Te biztosan tudod és hallgatsz

amikor hull a hó és hideg van

minden lény meghúzódik

magába gyűr minden meleget

ha melletted pihen, adsz belőle

dalodban ezer szeretet, jóság

hadd forduljak egészen hozzád

halvány a pír mi elönti arcom

tudod a meleg és a csend

kibírhatom, ha te is akarod

kezünk ugyanazt akarja, írja

édes a szó meg annak hatalma

legyen a holnap - nem mondom -

érzem, több száz kilométerre

és ha felnézel Holdra, Égre

szemedben mosolyom a Tied.