Ligeti Éva - Alagút végén

Ligeti Éva

Alagút végén

Aranyban füröszt április fénye
Téged kereslek, enyém az álom
Virágba szökkent élet igéje
Igaz szerelmem merre találom?

Pongyolapitypang ernyőként szállok
Könnyed lebegés felhőkig repít
Szellősóhajok rabjává válok
Láncra vert vágyam lassan leterít

Földön fetrengve eső noszogtat
Sár háremében sok a rivális
Mégis a remény nálam kopogtat
Nem várok tovább, indulok máris

Álmaim mentén vezet az árok
Nem gátolhatnak magasló hegyek
Alagút végén, majd fényt találok
S érkezem hozzád, hogy veled legyek

Fehér Csaba - Április

Fehér Csaba

Április

Apró sárga virágú zöld puha szőnyeg a kertben,
Lábam csipkedi néhány mérges büszke csalán is,
Egy-két hét csak a kócos pitypang tétova álma,
Zsongó április illata, fénylő égi kaláris,
Fussunk, nézd csak a záport, kóbor szél idehozza,
Csipp-csöpp fürdeti arcunk, aztán huss, tova máris.

Farkas Viola - Naponta

Farkas Viola

Naponta

Naponta járom a kertet, mit hozott a Tavasz?
Mely növények nem fagytak ki, Sok lesz-e a panasz?
Gondozatlan szőlőtőkék, kezdenek elhalni,
Már öregek, s rigó tudja, a termést dicsérni!

Fügefa és füge-bokor, mindkettő kifagyott,
Gránátalmát dédelgettem, de ő is itt hagyott!
Igaz, soha nem is termett, csak egyszer virágzott,
Éltette a nagy reményem, tüskékkel viszonzott!

Mit nem látok, megtorpanok, az én kis gyíkocskám,
Nem mozdulok, ne zavarjam, ő bátran néz fel rám!
Itt napozik a lépcsőmön, ajtóm közelében,
Láthatólag nem zavarja, a jövés-menésem!

Rengeteg volt a csapadék április-májusban,
Gaz virágzik, hideg is van, fűthetek javában!
Határozok, neki fogok a fügét kivágni,
És mit látok, gyökér felől, sok hajtás kezd nőni!

Újabb öröm! Él a füge! S szomszédjában borsó,
Csápjaival kapaszkodik, él az élet, de jó!
Süt a nap, vagy esik eső, el kell mind fogadni!
És ameddig itt élhetünk, hálával köszönni!

Tóth János /Janus/ - Mama ... a sötétben

Tóth János (Janus)

Mama … a sötétben

omló falakon meggörbült szegek
még tartják a fényképreményt
kereszten rongyok vak ablakszemek
árnyékok tapossák a fényt
homokot a szél vakolatból csen
mit felszakadt padlóra hint
a magány ujja rajzol jegesen
a sötét vonít odakint
hideget adnak a fűtőtestek
morzsává lett a maradék
üres tányérok korgást nevetnek
az ajkak reszketése kék
már egy hete csak április nyolcra
gondolok de mondd csak minek
aki szegény nem fér fel a polcra
dőzs a nincset hogy érti meg
választanék ha választás lenne
de mit mutat a harminc év
kiskirály jut be a parlamentbe
jobbá tenni elfogy a hév
mit gyűjt a nép az istenadta nép
mind elherdálják a gazok
választani tán mindegy voltaképp
ezek mind ugyanolyanok

Pné Juhász Mária - Vallomás; - Ébredés

Pné Juhász Mária

Vallomás

Április rügyet-fakasztó hajnalán
rigó még épphogy ébred a fenyőfán
a szél csak úgy beköszön az ablakon
az első gyöngyvirágot nekem hozod

Fejem, most bágyadtan pihen a párnán
a tea már rég kihűlt asztal sarkán
karod féltő ölelésében izzok
függöny selymén kósza sugár imbolyog

Melletted én vagyok a reggeli fény
üde levegő, mely néha költemény
édes-bús öröm lelked húrján zengő
álmod sűrűjében halkan merengő!

*

Ébredés

A fényes égbolt
halovány csendbe borult,
tüzét belepte az est
hamvadó, szürke pernyéje.
Megfakult Napban
ott ül a bódult elmúlás,
arany gyűrűjét forgatva
hunyorgó szemű gondban.
Meredten álló fák lombján
röpke fénysugár vonagló
teste, összebújt tenyerek
közén életre kel.

Tőkés István - Hétköznapok, ünnepnapok ... április

Tőkés István

Hétköznapok – ünnepnapok

(részlet)

A húsvéttól pünkösdig terjedő 50 (Cselekedetek 2,1) nap alatti vasárnapok jelentős része április hónapjára esik, vagy az egyházi szóhasználat szerinti Szent György havára. Ezek a vasárnapok szintén ökumenikus latin elnevezésűek valamennyi keresztyén felekezet irodalmában. Egymás után így következnek egy-egy bibliai vers első szavának a mintájára:

„Quasi–modo–geniti” = „Mint most született csecsemők a tiszta hamisíthatatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon üdvösségre növekedjetek” (1Péter 2, 2); „Misericordias Domini” = „Az Úr kegyelmével telve a föld” (Zsoltárok 33, 5); „Jubilate” = Imádkozzatok, vagy „az imádság vasárnapja” (dies rogationum). Bod Péter szerint ez az „Imádkozzatok” ünnep eredetileg húsvét harmadnapjára esett mint a „könyörgés és böjt” ideje a nyomorúságban, de mert „a húsvét örömmel meg nem állhatott, azért… általtették az áldozó csütörtök előtt való vasárnapra”.

Harcos Katalin - Bolondos április

 Harcos Katalin

Bolondos április

 https://www.youtube.com/watch?v=h25Rvg480Bc

Bolondos, vadóc április!

Nézd, hogy cibálja a zsenge ágakat!

Csak néhány, suhanó pillanat,

és megszakad

a tavasz serkentő zenéje…

meg, a természet ébredése,

megáll minden…

de ne félj, vége nincsen!

Az április komor,

szél űzte felhőkön lovagol,

de már lásd, tovaszállnak!

A kuszára borzolt ágak

mind-mind napfényre várnak,

fényre, langy esőre, melegre,

napsugárra, dédelgetőre,

áprilisi csalfa bűvöletre…

S én? Éledő életre, szerelemre.

Úgy változom, minként az április… tán

nincs bennem bánat végre – mondanám –,

csak vágyam ébred mindig újra… lám!

Mint áprilisi napfény, kedvem derül,

s ha viharfellege tovarepül,

szívem is boldog álomba szenderül.

Álmodom hát… s álmom átölel.

Hogy kiről? Neked sem mondom el.

Hisz úgy is tudod… veled vagyok:

megindult szívvel nézlek, s hallgatok.

Mosolyod láttán ragyogok.

Arcod huncutul rám nevet:

nekem mesél most két szemed…

s úgy neked adnám a szívemet!

Szomorúfűz - Fény-káprázatok

Szomorúfűz

Fény-káprázatok

https://www.youtube.com/watch?v=bhav9S92n5c

A Nap sugarai szétáradnak,

ragyognak az ablaküvegen.

Vidám madárcsicsergés

zengedez a kert felől.

Arany színben játszadoznak

a fények a napsütésben

*

A csillagok ezüstösen

sziporkáznak az égi udvaron.

A fogyó, vagy telő Hold

ki-kikukucskál a felhők mögül.

Ózondús, tiszta levegő

Áramlik a hűvös éjszakában.

Novák László - A Hold vágya

Novák László

A Hold vágya

Évezredeken át,mióta világ a világ,
s választja el nappal az éjszakát
s ahogy örök időtlen körforgásba vág
egy szerelmes szív remél csodát.

Hát hallgasd meg mi játszódhat lelkében,
eszeveszett reménytelen szerelmében,

Melengette érzés, de belül gyáva,
hideg szél futta éjszakákba zavart
boldogság érzése mi neki is járna,
mikor mint forgószél felkapja az avart.

Csak minden estben lesett be ablakon,
ahogy édesdeden aludt napkorong,
de tovább nem lépett őrült vágyakon,
apály dagály hullám mosta partokon.

Várta csak a csodát éjszakákon át,
s féltékenységből elzárta föld elöl,
néha percekre, napkorong sugarát,
sűrűn hangoztatva szerelme tárgyát.

Máskor dagadt büszke lelke az éjjen,
teliholdként ragyogott fenn az égen,
s félve félben, sarlóként visszakozott,
mit reménytelennek tűnt vágya okozott.

Felhőtlen éjszakában a lámpás,
az érzelmekkel teli fehér mágnás,
teli arccal mosolyog ha szeretett,
sarlóként ha szeretetért remegett.

Hangtalan suttogja máig a vágyát,
őrzi minden estben szerelme álmát,
szemlesütve sem meri kimondani,
végtelenség fogja Napot szeretni
.

Nagy Ilona - Ölembe lopta ...

Nagy Ilona

Ölembe lopta ...

Ölembe lopta magát a csend,
és némán peregnek ujjaim,
künn már szürkületre vált a rend
a fák umbra-barna ágain.

Porvirágokat sodor a szél,
titkokat boncol a félhomály,
az ablakon kottahang zenél,
s bogár-sötétbe fordul a táj.

Tán sántít a szó, és torz a kép,
mit leírni bizony nem lehet,
hisz nem értheted mért fájt a rég,
s hogyan visz tovább, a nélküled.

Lámpások gyúlnak a házsoron,
idebenn nyugalom hangja cseng,
ajkamra apró mosoly oson,
ölembe lopta magát a csend.

Szalay László - Kapaszkodnék

Szalay László

Kapaszkodnék

Kapaszkodnék őszbe, nyárba,
Tavasz váró elmúlásba.
Ágyam kemény, megtört szalma.  
Hóval födve, betakarva  
Minden megélt nagy gondolat,  
Minden szárnyasnak hitt pillanat.

Méz-telt virágkehely voltam,
 Füstös albérletben laktam.  
Sirattam a fákat, vágyat,
Lombtalanná némult tájat,  
Folyópartnak csend-zúgását,  
A harmatcsepp tükör-mását.

Féltettelek gond-keményen,  
Megtérhetnék csillag éjjel.
De mást zenél tücsök-lárma,  
Kocsmaajtó nyitva, tárva.  
Világom volt nagy mulatság,  
Elmúlásom tündér-vakság.

Molnár Szilvia - Lélektársak

Molnár Szilvia

Lélektársak

Azért élek, hogy írjak,
azért írok, hogy éljek,
buggyanó villámok nyomán
ne bántsanak fekélyek.

Azért élek, hogy lássak,
azért látok, hogy éljek,
becsukott szemeken át
hívjanak messzeségek.

Azért élek, hogy szeressek,
azért szeretek, hogy éljek,
örökké csillanó fénygömböt
fényváró kezeddel védjek.

Azért írok, hogy szeressek,
azért szeretek, hogy égjek,
kolostormagány izzó oltáráról
tekintettüzet tépjek.

Lélekcsend lépcsőn haladok,
hívnak égi szépek,
éreznek kell és tudom:
léteznek itt egységek

földön-lépő
egybetévedő
belül-angyalok.

László - Megfáradt Karmester

László

Megfáradt Karmester

 https://www.youtube.com/watch?v=f7LHAtgjdRw

Hangjegyek rácsai mögött, ural a téboly.

Csitítom magam,
de a kottából sóvárgó vágy
elnémíthatatlanul árad.

Egyetlen hang kitartva,
(tökéletes szépség
és díszére válsz lelkemnek)
gyönyörű frázissá édesít.

Középszerű vagyok...
Szimpla lüktetés.

Egy megfáradt Mester
ki remegő kézzel dirigál.

Vívódó lélek kusza kották felett. 
 

.kaktusz - Ha az érzés közös

.kaktusz

Ha az érzés közös 

 https://www.youtube.com/watch?v=s4mnO5XkEPQ

Tudod arra gondoltam,

talán addig magányos az ember,

míg nem érez magához közel

egy másikat, annyira közel,

hogy már nem azon mérlegel,

neki, magának mi lenne a jó,

a fontos,

a másik mitől lenne boldog,

az ember magányos,

ha önmagának a legfontosabb

biztosan egyedül marad

gondjával, bajával,

hiába a kívülről jövő részvét,

ha nincs meg a közös érzés,

nem enged közel az elválasztófal,

de amikor egy a bánat,

és az öröm is egy,

magányos nem lehet az ember,

ha a fájdalom nem az „én” fájdalma,

az öröm se az önzők öröme,

kinek van kiért sírni,

és van kiért örülni,

magányos nem lehet,

ki szeret,

annak szívében

legnagyobb öröm a másiké,

a legnagyobb kín,

a másiknak a fájdalma,

ha az érzés közös,

a választófal megszűnik,

összenőve magányos nem lehet,

ki lelkében úgy hordja a másikat,

mint anya hordja szíve alatt magzatát.

2009. december. 21.

Aranyosi Ervin - Szavakkal szeretni ...

Aranyosi Ervin

Szavakkal szeretni …

Hogyan tudnálak szavakkal szeretni?
A szó csak lelked érintheti meg.
Én többre vágyom. Több akarok lenni!
Szél, mely simítja érzékeidet.

Csók lennék, amely becézi az ajkad,
csiklandozóan kedves üzenet,
azt kérve tőled, mindig ezt akarjad,
felgyújtva újra, s újra tüzemet.

Álom lennék. Nap, mint nap visszatérő.
Elringató, romantikus, kaland.
Csatáink végén bocsánatot kérő,
válladra szálló, hófehér galamb.

Könyved lennék, hogy a lelkemben olvass,
Soraim között, engem megtalálj!
S lennék a gyűrűd, hogy ujjaidon hordhass,
És támaszod, ha kell, hogy talpra állj.

Lennék Napod, akire büszkén nézhetsz,
S lennék felhőd, ha Napod elvakít.
Varázslód lennék, ki eljuttat a széphez,
S valóra váltja titkos álmaid.

Lennék a szó, mely megérinti lelked.
Elcsábít, bűvöl, magával ragad.
Nem kell mást tenned, csak őszintén szeretned.
Lelkemhez szólj hát, és add Önmagad!