Pné Juhász Mária
Vallomás
Április
rügyet-fakasztó hajnalán
rigó még épphogy ébred a fenyőfán
a szél csak úgy beköszön az ablakon
az első gyöngyvirágot nekem hozod
Fejem, most bágyadtan pihen a párnán
a tea már rég kihűlt asztal sarkán
karod féltő ölelésében izzok
függöny selymén kósza sugár imbolyog
Melletted én vagyok a reggeli fény
üde levegő, mely néha költemény
édes-bús öröm lelked húrján zengő
álmod sűrűjében halkan merengő!
rigó még épphogy ébred a fenyőfán
a szél csak úgy beköszön az ablakon
az első gyöngyvirágot nekem hozod
Fejem, most bágyadtan pihen a párnán
a tea már rég kihűlt asztal sarkán
karod féltő ölelésében izzok
függöny selymén kósza sugár imbolyog
Melletted én vagyok a reggeli fény
üde levegő, mely néha költemény
édes-bús öröm lelked húrján zengő
álmod sűrűjében halkan merengő!
*
Ébredés
A fényes égbolt
halovány csendbe borult,
tüzét belepte az est
hamvadó, szürke pernyéje.
Megfakult Napban
ott ül a bódult elmúlás,
arany gyűrűjét forgatva
hunyorgó szemű gondban.
Meredten álló fák lombján
röpke fénysugár vonagló
teste, összebújt tenyerek
közén életre kel.
halovány csendbe borult,
tüzét belepte az est
hamvadó, szürke pernyéje.
Megfakult Napban
ott ül a bódult elmúlás,
arany gyűrűjét forgatva
hunyorgó szemű gondban.
Meredten álló fák lombján
röpke fénysugár vonagló
teste, összebújt tenyerek
közén életre kel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése