.kaktusz
Ha az érzés közös
Tudod arra gondoltam,
talán addig magányos
az ember,
míg nem érez magához
közel
egy másikat, annyira
közel,
hogy már nem azon
mérlegel,
neki, magának mi
lenne a jó,
a fontos,
a másik mitől lenne
boldog,
az ember magányos,
ha önmagának a
legfontosabb
biztosan egyedül
marad
gondjával, bajával,
hiába a kívülről jövő
részvét,
ha nincs meg a közös
érzés,
nem enged közel az
elválasztófal,
de amikor egy a
bánat,
és az öröm is egy,
magányos nem lehet az
ember,
ha a fájdalom nem az
„én” fájdalma,
az öröm se az önzők
öröme,
kinek van kiért
sírni,
és van kiért örülni,
magányos nem lehet,
ki szeret,
annak szívében
legnagyobb öröm a
másiké,
a legnagyobb kín,
a másiknak a
fájdalma,
ha az érzés közös,
a választófal
megszűnik,
összenőve magányos
nem lehet,
ki lelkében úgy
hordja a másikat,
mint anya hordja
szíve alatt magzatát.
2009. december. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése