2018. december 26., szerda

Novák László - Szenteste; Egy év elmúlt


Novák László

Szenteste

Harangszóra megnyílik az ég,
karácsony estéjének éjjelén,
a kis csilingelő csengőre,
viaszgyertyák boldog fényére.


A szív megtelik szeretetben,
meghitt családi együttlétében,
varázslatos szépségében,
Krisztus születésének ünnepében.


A Betlehemi Kisded vágya,
a világ világossága,
Advent minden várakozása
sötétség hatalmának dacára.


A fenyő pompás illata,
gyermeki öröm szózata,
lelkükben zenél boldogság,
a kis Jézus áldására.

*

Egy év elmúlt..




Egy év elmúlt s Óévbe maradt,
tejszínű ködfátyolának romjain,
Új Év tiszta fényű hajnala ragad.


Egy év elmúlt s tizenkét hónap,
töltötte be laza színjátékát,
s függöny gördült pillanat alatt.


Egy év elmúlt tarka lapjait,
százfelé repítette az idő,
ültetve bennük jövő magvait.


Egy év elmúlt s múltnak árnyai,
rég tovaszállt pillanatai,
lelkeinkben nem kísértenek.


Egy év elmúlt s csak örömei,
jövőnknek stabil pillérei,
maradtak belőle hírnökként.


Kondra Katalin - Betlehemi csillag; - Karácsony után


Kondra Katalin
Betlehemi csillag

Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak
*
Karácsony után
  
Köszönöm, még jól vagyok
Gyorsan mennek a napok
Fejem fölött nem köröznek
Fényesen a csillagok.


Vár egy új nap s tiszta ég
Kieresztett már a fék
Karácsonytól az újévig
Egyre szűkül már a lék.


Kellett egy kis fejmosás
Ez az ünnep nem vitás,
Hogy helyre tesz és azután
Tisztább lesz a folytatás.

Németi Csaba - Karácsonyi hajnaé; - Karácsony este


Németi Csaba

Karácsonyi hajnal

Szürke ködbundát cibál a tél,
árnyékkal táncol a lámpafény,
vadul kavarog milliónyi hópehely,
homállyá válik a kandalló
vakult parazsának melege,
megölel a csend és beszél.
Szívem koszorúba öltözik,
fenyőillat vagyok.
S hallgatom az igaz, örök mesét:
mindent átjár a mindenség,
az egyetlen, igaz Öröklét.
Házak ablakán itt-ott
dereng némi világosság.
És a kifényesedett álmok nyugszanak
ünnepi kaláccsal.

*




Karácsony este .
Kinézek az ablakon.
Magam elé képzelek egy fényes csillagot.
A szilaj szél is érzi, most cselekedni kell.
Könnyû hópelyhek hullnak, pihegve borítanak
takarót a földre.
Az utcai lámpa fénye sápadt szikrákat szór a mindent
befedõ fehérségre.
Elhúzom a függönyt.
A kandallót bámulom.
A fahasábok lángjai lusta ráncokban pihennek el
a parázson.
A szeretet születésére gondolok.
Eljött értünk.
Ki koldusokat tett gazdaggá javak nélkül,
szeretete gyógyír lett betegségre,
s a bánatot örömmé változtatta.
Gyermekei lettünk.
Tanított bennünket, hogy egymásért éljünk,
s azt szeretettel tegyük.
Most is köztünk jár, mert Szentlelkét örökül hagyta.
Segít, hogy kövessük Õt, sok felesleges forgácsot
magunkról lefaragva.
Számvetést csinálok, bizony az életemben
sok minden hibádzik.
De aki Krisztus gyermeke, az egyedül sohse lesz,
hiszem, hogy életünk értelme a szeretetteljes cselekedet lesz.

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!


Pásztor Piroska - Egy régi Karácsony


Pásztor Piroska
Egy régi Karácsony

Keresztapám emlékére

Karácsony délután keresztapám
- dolgos kezében az ünnepi hám -
kivezette a pej lovát, Rárót,
majd befogta a jókora szánkót,
és a gyereksereg örömére,
felültetett minket tetejére.
Puha plédek, báránybőr alattunk,
mert vigyázott ránk, hogy meg ne fagyjunk.
A levegőben cserdült ostora,
jó lovát meg nem ütötte soha!
Ugrott a Ráró, röppent a szánkó,
a patkók alatt ropogott a hó.
Kipirult arccal, vígan sikongva
hallgattuk a pici csengő dalát,
s a ló tudta, nekünk ez muzsika,
csak rázta, rázta büszkén a nyakát.
Míg az égről csentünk pár csillagot,
szemünkben ünnepi fény ragyogott.
Otthon már a fenyő pompában állt,
zöld ágán fellobbant a gyertyafény,
ámuló szemekkel néztük a fát,
illatozott a mézes sütemény,
lázasan kutattunk ajándékot,
ki babát, ki hős ólomkatonát.

Akkor még hittük, létezik csoda,
van Jézuska és csintalan ördög,
és hogy él az a kaucsuk baba,
- bár horpadt fejű - mit máig őrzök.
Ma már, őszülő fejjel, jól tudom,
mit a gyerekszív nem érthet soha,
hogy ebben a régi karácsonyban,
az ember volt a legnagyobb csoda.

Kosjegyében - Boldog Karácsonyt!


Kosjegyében

Boldog Karácsonyt!


Csillogó hómezőben, fehér a messzi táj,
Szent Karácsony ünnepe már szívünkben jár.
Zöldfenyőnek illata terjeng szerteszét,
Advent utolsó gyertyája lassan csonkig ég.
Szobánkban ezüstfenyő, szépen díszítve vár,
Idebent, szeretet ünnepén, a család együtt áll.


A Karácsonyfát körül állják, mondanak imát.
Meghatódva köszöntik az Isten Szent Fiát, kit
Szűz Mária szűzen szült Betlehem városában,
Hidegtől jászolban óvta Őt, barmok istállójában.
Mikor odakint téli tájban, havat hord a szél,
Szűz Mária a kisdednek, dúdolva mesél.


Legyen Áldott Karácsonya
a földön mindenkinek,
boldogan - meghitt szeretetben,
békében éljenek.
Fogjuk meg egymás kezét,
hintsük szeretetünket
a világban szerteszét.

.kaktusz - Jézussal született a szeretet


.kaktusz
Jézussal született a szeretet 

Tudod, arra gondoltam,
mit is, miért is ünnepelünk
karácsony szent ünnepén,
igen, tudom, Jézus születését,
azt ünnepeljük, hogy valahol,
valamikor egy távoli városban
megszületett,
s vele született a szeretet,
de lehet-e az ünnepelt nélkül
ünnepelni,
ünnepelni azt a szeretetet,
amelyik kétezer éve jött a világra,
ha nem fogant meg a mag,
a szeretetmag, amit szétszórt,
ha azóta nem születik meg újra,
meg újra
ha nem születik meg számunkra
kézzelfoghatóan,
ha szívünk alatt nem érezzük
a szívét megdobbanni,
ha az ünnepből hiányzik
az ünnepelt,
a kétezer évvel ezelőtt érzett öröm
már megfakult, már nem átérezhető,
aki nem éli át a szülés fájdalmait,
örömeit, ha nem érzi az ember
a rég áhított szeretetet
szíve alatt megdobbanni,
nincs mit ünnepelni, ünnepelt nélkül
inkább csak halotti tort lehet ülni,
a szeretet nem egy elképzelt,
mesébe illő figura, a szeretet,
amelyik valaha megszületett,
és amit karácsony estéjén várunk,
annak most is ott kellene lennie
az emberi szívekben,
akkor igazi az ünnep,
ha a fa alatt ott az ünnepelt,
ki nem csonka családban született,
nem félárva, hanem két ember
boldogan vállalt közös gyermeke,
gyermek, aki megszépíti
az amúgy is ragyogó karácsonyfát,
ki valódi értelmet ad a szép napnak,
nekik van mire koccintaniuk,
nem egy ismeretlenre,
egy mesébe illőre,
a szívükben élő közös szeretetre.

2009. dec. 19.

F. Zoltán - Szomorú ünnepek


F. Zoltán (ILLC)

Szomorú ünnepek


Talán sötétebb most az ég,
Mint mikor itt voltál velem,
De sokkal rosszabb lenne még,
Ha ugyanúgy hazudnál nekem,


Mosolyt csaltál az arcomra,
S megfogtad mindig a kezem,
Majd végleg apró darabokra,
Tépted és törted a szívem,


De azért emlékszem még rá,
Hogy egyszer szilveszterkor,
Odakinn hogy fagytunk szarrá,
Csak mert tűzijáték volt,


Ez a négy fal is őriz valahol,
Néha ott ülsz az ágy szélén,
De szemem újra meghazudtol,
Tudom bennem csak emlék él,


Még mindig látom a fenyőt,
Ahogy díszeid aggatod rá,
És a csillogó fények előtt,
Dúdoljuk az égősor dalát,


Tudom, ezt te sem így akartad,
Nekem mégis nagyon fáj,
Velem maradsz azt mondtad,
De örökre itt hagytál,


Pedig úgy szeretném még,
Ha nekem tovább hazudnál,
De te az égbe költöztél,
S engem, a földi pokol vár,


Szomorú minden ünnepem,
Nem akarok többé fenyőfát,
Senki se dúdoljon velem,
A tűzijáték is zavar már...




Deák Éva - Karácsony


Deák Éva
Karácsony

Hó csipkés kendő borítja a tájat,
Jeges fagyos szél cibálja a fákat,
Egy csillag az égen fényesebben ragyog,
Tündöklő fényénél szárnyaló angyalok.

Béke száll a földre, csend lep el mindent
Karácsonyfák fénye, átölel újfent.
Betlehemben született, Jézus a kisded
Közénk földre szállva, békességet hirdet.

Kicsinyke gyermek az állatok között,
Jászolban fekhelye, szalmával tömött,
Körben pásztorok és bölcs királyok áldják,
A föld emberei, szeretettel várják.

Boldogság csillog mindenki szemében,
Karácsonyi dal száll, odakünn az éjben.
Kandallókban benn, örömtüzek gyúlnak,
Szívünkben áhítat, köszönjük az Úrnak.

Áldott karácsony, ó mily szentséges éj
Rohanó világban, megkopott e fény.
Örömökben, fenyőn fellobbanó lángok
Megváltjuk vele az egész világot.

Minden gyertyában, színekben, könnycseppben,
Égi dallal szóló mennyei énekben,
Jöjj karácsony, teljesüljön minden álom,
Békesség, szeretet legyen a világon.

"Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!"
Békesség, minden földön élő magyarnak,
Dicsőség, dicsőség, a magasságosnak!

Pénzár Miklós Csaba - Egy régi Karácsony emlékére


Pénzár Miklós Csaba
Egy régi Karácsony emlékére...

A Karácsony ,szépnek ígérkezett,
A hó reggel óta,esett!
Talán tizenegy éves lehettem,
Édesanyámnak segítettem!
Törtem a diót és a mogyorót,
Serényen kevertem a habot!
Ő sütött,főzött,közben dalolgatott!
Mert mindig ,jó kedvvel dolgozgatott!
De az idő gyorsan elszaladt,
Este felé,nagyon elfáradhatott!
De minden kész volt,amit eltervezett,
A kocsonya is,már lassan kihűlhetett!
Aztán mindenki pihenni tért,
A rádióból hallgattuk,János vitéz énekét!
Én álmodoztam, de arra riadtam,
Édesanyám jajszavát halottam!
Sírt,zokogva levegőért kapkodott,
Édesapám,orvosért kiáltozott!
Én,ahogy voltam,pizsamában,
Szalma papucsban,futottam a nagy hóban!
Aztán a drága jó Schulcz doktor úr,
Lóháton vágtatott és életet mentett!
Végre hazaértem én is,átfagyottan,
Drága édesanyám karjaiba futottam!
Ragyogott a szeme könnyein át,
Ahogy magához ölelte kisfiát!
Arra már nem emlékezem,másnap,
Mi lehetett a fa alatt!
De életemben ez a Karácsony
volt mégis ,a legboldogabb!

Mysty Kata - A szeretet ünnepén


Mysty Kata
A szeretet ünnepén

A Szeretet ünnepén,
száz kisgyermek kérve kér,
a szeretetnek nyelvén
Jézuskától; a jó szívét,
mézeskalácsból mesét.

Angyal csizmácskába lép;
halk dalban útra is kél.
Vágyak tőle virulnak.
Vele szentül, él a béke,
szeretet, és remény fénye!

Fenyők felé integetnek,
illatuktól felüdülten
Hópötty int, a Tél gyöngye.
Ráhull pont egy szép fenyőre,
gyereksereg áll előtte,
csodákban öltözötten.

Ünneplő a sok zöld Fenyő,
a szentesti csillogás!
Olyan, mint egy álmodás.
Jézus Őr, egy Vallomás!
Szentestén - a Virradás.

Birtyik Csaba - Régi karácsonyok íze


Birtyik Csaba

Régi karácsonyok íze


Behunyom szemem,
és a régi Karácsonyok
ízét látom magam előtt!


Édesanyám sürgését.
Odaügyelt mindenre.
Leste kalács sülését.
"Kisfiam! Terítsetek!"


"Ne azt! A másik abroszt!
Bent a másik szekrényben!
Tudod, a Karácsonyost!"
Már csak némán könnyezem!


Hangját már csak így hallom!
Néha érzem, velem van.
Sürgését nem láthatom,
de itt van minden alakban!


Méz és fahéjillatú
forrón gőzös teában.
Édesapám tétován tett
minden mozdulatában.


A töltött káposztában.
Húsleves illatában.
Az asztali imában,
unokák mosolyában.


Lobbanó gyertyalángban.
Fenyőfa illatában.
Kedves érintésekben,
legördülő könnycseppben.


Azt hiszem a Karácsony
igazi szelleme ez!
Szívemben leporolom
magát a Szeretetet!


Kinyitom szemem,
és a régi Karácsonyok
ízét Látom Magam Előtt!




Kovács Daniela - Karácsonyi fohász


Kovács Daniela

Karácsonyi fohász


Hallgasd ma lankadt létű szavam,
hajolj ma, kérlek, közelebb,
Uram, ma súlyos kín szakad,
s vigaszt Tenálad keresek!


Vedd aranyát a gondolatnak,
bontogasd sorsom csomóit,
bíztass, hogy egyszer elapadnak
szemembe-futó könnyeim!


Még mindig hiszek hatalmadban,
a karácsonyi szeretetben,
a Jézsuskában, Mikulásban,
a jók-foganta kegyelemben,


és hiszem, hogy e szent napon
a hitvány-lelkű emberek
feléd fordulnak, s jóságukkal,
majd másokon segítenek.


Ma én sem kérek Tőled mást,
csupán egy szerető testvért,
egy anyukát, egy apukát,
kérlek, csak ma, a kedvemért…

 
mert olyan árván sodródom,
mint ágtól fosztott falevél,
nincs családom, nincs otthonom,
nincs felém fordított tenyér.


A foszló kalács illatában
rejlenek gyermekálmaim,
és mai könyörgő imámban
összes földi vágyaim.


Szelíden imádkozom Hozzád,
mércéül másnak adassék,
hisz végre tudom, hogy a család
mindennél nagyobb ajándék.


Millei Lajos - Karácsonyi köszöntés


Millei Lajos

Karácsonyi köszöntés


Karácsony másnapján
Köszöntőt írok,
Az ünnep már fakul,
S a borral se bírok.


Elmúlt a "csendes éj",
Az ajándék átadva,
És mintha az ünnep
Már kevésbé áradna.


Angyalkák, Jézuska
Már elmenőfélben,
A szeretet is csökken
Ott legbelül a szívben.


Add, hogy a karácsony
Ne két napról szóljon,
Megértés, békesség
Lelkünkben honoljon.


Egy életen keresztül
Éljük az ünnepet,
És akkor majd elkísér
A sírig a szeretet.


Torma Zsuzsanna - Hull a hó


Torma Zsuzsanna

Hull a hó


Hull a hó, de nem csak
A magas hegyekben,
Ablakon kinézve
Gyönyörködöm én is
Fehér hópelyhekben.


Egyre jobban hullik,
Lefelé az égből,
Karácsony közeleg,
Talán meg is érem
Isten kegyelméből.


Ez a Télnek egyik
Legeslegszebb arca,
Virágba borulva
Nézi az ablakból
Rózsaszín Korallka.


Hótakaró alatt
Pihen az enyészet,
Melynek csak a Tavasz
Hirnökei vetnek
Márciusban véget.



2018. december 21., péntek

Szomorúfűz - Arany Karácsony


Somorúfűz
Arany Karácsony

csillogó díszek,
arany-piros gömbök,
aranyszál-felhők
az aranyló fenyőfán.
aranyszárnyú angyalok
őrzik az arany-álmokat
arany szemek az ablakokból
csodálják a csillogó hópelyheket