F. Zoltán - Szomorú ünnepek

F. Zoltán (ILLC)

Szomorú ünnepek

Talán sötétebb most az ég,
Mint mikor itt voltál velem,
De sokkal rosszabb lenne még,
Ha ugyanúgy hazudnál nekem,

Mosolyt csaltál az arcomra,
S megfogtad mindig a kezem,
Majd végleg apró darabokra,
Tépted és törted a szívem,

De azért emlékszem még rá,
Hogy egyszer szilveszterkor,
Odakinn hogy fagytunk szarrá,
Csak mert tűzijáték volt,

Ez a négy fal is őriz valahol,
Néha ott ülsz az ágy szélén,
De szemem újra meghazudtol,
Tudom bennem csak emlék él,

Még mindig látom a fenyőt,
Ahogy díszeid aggatod rá,
És a csillogó fények előtt,
Dúdoljuk az égősor dalát,

Tudom, ezt te sem így akartad,
Nekem mégis nagyon fáj,
Velem maradsz azt mondtad,
De örökre itt hagytál,

Pedig úgy szeretném még,
Ha nekem tovább hazudnál,
De te az égbe költöztél,
S engem, a földi pokol vár,

Szomorú minden ünnepem,
Nem akarok többé fenyőfát,
Senki se dúdoljon velem,
A tűzijáték is zavar már...