Balázs Danó Tímea
... a széllel ...
Ráfeküdtem kitárt
karokkal a szélre;
hagyom, hogy repítsen, nem érdekel, merre.
Álmaimban lágyan még körüllengedez,
majd titkaim után suhan, a csendes Öröklétbe…
Ráfeküdtem kitárt karokkal a szélre;
visz át az egeken, hetedhét hegyeken…
Végtelen illata gyengéden átölel,
átfúj a lelkeden, s szívedre nyárcsókot lehel.
Ráfeküdtem kitárt karokkal a szélre,
Hagyom, hogy vigyen, Ő tudja, hogy merre,
Átrepít szerelmen, bűnön és szavakon,
Repít, repít messzire, súlytalan, Égi utamon…
hagyom, hogy repítsen, nem érdekel, merre.
Álmaimban lágyan még körüllengedez,
majd titkaim után suhan, a csendes Öröklétbe…
Ráfeküdtem kitárt karokkal a szélre;
visz át az egeken, hetedhét hegyeken…
Végtelen illata gyengéden átölel,
átfúj a lelkeden, s szívedre nyárcsókot lehel.
Ráfeküdtem kitárt karokkal a szélre,
Hagyom, hogy vigyen, Ő tudja, hogy merre,
Átrepít szerelmen, bűnön és szavakon,
Repít, repít messzire, súlytalan, Égi utamon…
http://m.youtube.com/watch?v=_P8IgkgbGNM
VálaszTörlés