Tóth Roland - Fűszálak

Tóth Roland

 Fűszálak

Ha lehajolok hangya szintre,
előttem a szélben,
egymásnak bókoló
megszámlálhatatlan szál.
Néhány harcos fű-vitéz,
pár harmatcseppet kardélre hány.
Kis katica szalad a hegyére,
majd szélre pattan
és mint apró pöttyös labda,
tovaszáll.

Puha bársony,
pitypangba szőtt szőnyeg,
föld anyánk cirógató ujjait
száz szám markolom,
harsog és illatoz,
tépem és szaggatom,
tőből nyaggatom.
Orromban, zöld szagú
tavasz vágyak.
Közben hoppá,
a kosárba nézek:
Üde zölden lágyan,
elkészült, a szedett-vedett
nyuszifészek.