Millei Lajos
Nem kell kérnem
Nem kérem én, hogy
átölelj,
hisz ezt magadtól megteszed,
ha ösztönösen útra kél
kezemet kereső kezed.
Nem várom azt, hogy figyelj rám,
ha szemed kékjét keresem,
hisz tekinteted ott pihen
egy nyitott könyvű életen.
Nem sírok már a percekért,
amit nélküled töltök el,
mert érzem én, a gondolat
átkarol féltve, úgy ölel.
S ha bennem lánggal ég a szó,
vad, izzó lávaként éget,
Te hamut szórsz a tűz köré,
hogy meg ne égessen Téged.
Nem önmagadat véded ám,
a sosem volt távolságot
konok kínnal őrzöd köztünk,
s így állítod meg a lángot.
Nem kérem én, de áhítom,
hogy legyél mindig itt nekem,
hogy érezzem a biztosat,
mely fénybe mártja életem.
hisz ezt magadtól megteszed,
ha ösztönösen útra kél
kezemet kereső kezed.
Nem várom azt, hogy figyelj rám,
ha szemed kékjét keresem,
hisz tekinteted ott pihen
egy nyitott könyvű életen.
Nem sírok már a percekért,
amit nélküled töltök el,
mert érzem én, a gondolat
átkarol féltve, úgy ölel.
S ha bennem lánggal ég a szó,
vad, izzó lávaként éget,
Te hamut szórsz a tűz köré,
hogy meg ne égessen Téged.
Nem önmagadat véded ám,
a sosem volt távolságot
konok kínnal őrzöd köztünk,
s így állítod meg a lángot.
Nem kérem én, de áhítom,
hogy legyél mindig itt nekem,
hogy érezzem a biztosat,
mely fénybe mártja életem.
http://m.youtube.com/watch?v=DZWg5C912PA
VálaszTörlés