Kópis Eta
Hulló könnyeim…
Nem vártam az élettől
most sem kegyelmet.
Csak annyit akartam,
igazán szerethessek.
Vannak
„álszenteskedők” tőled remélnek vagyont.
Én azért kulcsolom
imára kezem, szeretni tudj!
Bár nem sok esztendőt
adott erre Istenünk.
Boldog idők voltak,
szép volt az Életünk.
Megköszönöm Istennek
és neked kedvesem,
hogy megadatott e
csodás, kései szerelem.
Csordultig telve
kínnal és bánattal szívem,
hulló könnyeimet nem
láthatja senki sem.
Emlékeit az ember
csak úgy őrizheti igazán,
ha könnye nem pereg a
gúnynak asztalán.
Sajnálni, szánni nem
hagyom magamat.
Együtt átélt örömünk
percei színezi utamat.
Csak a szépre, jóra
emlékezhetem én, -
azokat melengetem
szívem mély rejtekén.
Megkopott hajómat új
tengerek vizén:
szárnyain röpíti
tova: Hit, Szeretet, Remény-
Elmerülve mélyen e
vizek hűsítő habjában,
tervünk, álmunk
egybeforr a sötét éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése