DPanka - Eléd tárul

DPanka

Eléd tárul

A kósza kócos felhők távlatában
lapít a térben sunyít a vég, bár az
taszít mélybe, annak idegen medrén
partokat rombol a sáros hordalék.

Azt érzed harsányan lüktet a bánat
ám mégis utoléred a megfáradt
angyalszárnyú kicsit könnyező reményt,
és bármit sodorhat utadba, nem félsz.

Csak meglásd, és eléd tárul ami szép,
és arany napsugárban ébred a fény.
Úgy simogat, tompul a konok sötét,
az égre festve gyermeki örömét.

Akarom vedd öledbe e világot,
hogy fogadjon el bűnnel is magába,
csendben békére találsz nem sokára,
azzal hittel, hogy nem éltél hiába.