.kaktusz
A szeretet születése…
Tudod arra gondoltam,
hogy "Isten nevét hiába ne vedd",
és, hogy őt, a szeretetet
az ember annyiszor veszi a szájára
oktalan, az istenit rángatva a porba,
hamis érzéseket bálványozva...
az a szó nem lehet hétköznapi,
úton útfélen kiejteni hiba,
egyszer értelmét veszíti,
s hogy az maga az Isten,
az ember azt is elfelejti:
mert a világ szép,
és annyi minden van,
amit benne kedvelni lehet,
ami azért
nem fontosabb mindennél...
de felismerhető könnyen,
ha az érzés Istentől való
az mindent megváltoztat,
otthont adni a mindenhatónak
különös kiváltság,
megszelídül tőle a vad,
bölcs lesz az addig tudatlan,
elfogadó a valamikor kitaszító,
ártatlan a bűnös,
alázatos, aki büszke volt...
kedvelni lehet sok mindent,
de az még nem a szeretet,
ha nem történik általa semmi,
ha haladnak a dolgok
a megszokott útjukon:
a különbség annyi,
hogy a szeretet születése,
mint minden újjászületés fájdalmas,
az ember érte az életét odaadná,
fájdalmas,
és mégis, talán
a világon legcsodálatosabb.
hogy "Isten nevét hiába ne vedd",
és, hogy őt, a szeretetet
az ember annyiszor veszi a szájára
oktalan, az istenit rángatva a porba,
hamis érzéseket bálványozva...
az a szó nem lehet hétköznapi,
úton útfélen kiejteni hiba,
egyszer értelmét veszíti,
s hogy az maga az Isten,
az ember azt is elfelejti:
mert a világ szép,
és annyi minden van,
amit benne kedvelni lehet,
ami azért
nem fontosabb mindennél...
de felismerhető könnyen,
ha az érzés Istentől való
az mindent megváltoztat,
otthont adni a mindenhatónak
különös kiváltság,
megszelídül tőle a vad,
bölcs lesz az addig tudatlan,
elfogadó a valamikor kitaszító,
ártatlan a bűnös,
alázatos, aki büszke volt...
kedvelni lehet sok mindent,
de az még nem a szeretet,
ha nem történik általa semmi,
ha haladnak a dolgok
a megszokott útjukon:
a különbség annyi,
hogy a szeretet születése,
mint minden újjászületés fájdalmas,
az ember érte az életét odaadná,
fájdalmas,
és mégis, talán
a világon legcsodálatosabb.
2015. április 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése