Szokolay Zoltán
Kavics?
Minden magaslatról
legurítja testét,
halántékán, vállán
véraláfutások,
minden ölelésben
áldozat vagy vendég,
minden vallomása
öncsalás vagy átok.
Hozzád, gyilkosomhoz,
elvisz hajnalonta,
zárt ablakod által
arcom fölhasítja,
bekötöz, lefektet
forró homlokodba,
én ő vagyok, ő én,
béke tudatunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése