Turza Sándor - Ne ültesd el a rózsát

Turza Sándor

Ne ültesd el a rózsát 

Hisz az csak virág, nem kell, hogy
gyönyörködj benne,
nem kell, hogy érezd illatát.
Ne ültesd el a rózsát,
ha türelmed nem az értelem,
ha nincs benned alázat,
szeretet, mi végtelen.
Ne ültesd el a rózsát,
mert nőni kezd,
bimbókat bont ki minden ága,
csodálkozva illatot szór a világba.
Ne ültesd el a rózsát,
mert tüskékkel is védtelen,
elvadul, ha nincs kellő figyelem.
Ne ültesd el a rózsát,
mert nem kéri már ez a világ.
Körötte minden összezár,
belőle megfáradt sóhaj száll.
Ha tévedtél és földbe van a rózsa,
van ága, van bimbója.
Gondozd, szeresd, mert attól szebb lehet.
Hitet adj neki, lásd benne az életet.
Cirógasd meg néha bársonyos szirmait,
lopd meg illatát néha egy kicsit.
Ne ültesd el a rózsát,
mert vad lesz, meghal nélküled.
Gyönyörét szórja, illatát adja neked,
de ne ültesd el, mert meghal nélküled.