Szilágyi Ferenc
/Hubart/
Tavaszi napsütés
Sétára indulok, veszem a kalapom,
árnyékom fényekkel játszik a falakon.
Útmenti tócsában tavaszi Nap ragyog,
csillognak-villognak ásító ablakok.
Zsibongó gyermekhad épp sárkányt ereget,
akinek nem jutott, vet cigánykereket.
Tóparti fűz lombja baldachin, kelmezöld,
sarjadó sáslevél gólyára nyelvet ölt.
Mint huncut zsibárus a drága portékát,
zsombékok tövébe rejtette a békát.
Porontya hűs tóban talál most örömet,
víz csobban, s hullámzik gyűrűző köröket.
Partján a homok már oly langyos, porhanyó,
ezüstös hálót sző keresztes pókanyó.
Aranypénzét szórja az áldott napsugár,
gyere ki a zöldbe, májusnak csókja vár!
árnyékom fényekkel játszik a falakon.
Útmenti tócsában tavaszi Nap ragyog,
csillognak-villognak ásító ablakok.
Zsibongó gyermekhad épp sárkányt ereget,
akinek nem jutott, vet cigánykereket.
Tóparti fűz lombja baldachin, kelmezöld,
sarjadó sáslevél gólyára nyelvet ölt.
Mint huncut zsibárus a drága portékát,
zsombékok tövébe rejtette a békát.
Porontya hűs tóban talál most örömet,
víz csobban, s hullámzik gyűrűző köröket.
Partján a homok már oly langyos, porhanyó,
ezüstös hálót sző keresztes pókanyó.
Aranypénzét szórja az áldott napsugár,
gyere ki a zöldbe, májusnak csókja vár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése