Ódor György - Madárkák

Ódor György

Madárkák 

Egyfolytában tétova vagyok,
mint a madár, ki nem tudja odafent,
mit kezdjen a Földdel.
Mire megfészkel bennem a gondolat,
már rég eldöntöttem, mindenáron
veled maradok, tört szárnyaimmal
addig körözök, míg be nem fogadsz.
Sosem ujjongtam a sikernek.
A ma emberének keresztjét már
nem vállakon viszik és az arcokról
leolvasható sírás sem fojtogat,
hisz minden elintézhető mással.
Elég a bankszámlákra utalnom.
Mi mindketten szegények
maradtunk, halálos bűneinket
nem visszük isten elé, elérhetetlenül
öleljük egymást és ha szomjazunk,
iszunk a másik tenyeréből.
Míg tétován le nem zuhanunk.