Baráth Sándor
Még mindig
Táncol a kelet,
felhők gyúlnak,
Agyamban egy pár eltárolt adat.
Nap ragyog fel, tölti be a tájat,
Elmúlt negyven év, én mégis várlak.
Cafka évek adtak rá hatalmat,
Hogy még mindig Tégedet akarlak.
A harmatcseppek felszáradóban,
Még senkivel sem voltam ily jóban.
Ölelésünknek vége nem akadt,
Felszítottuk egymásban a vadat.
Ahogyan a Nap perzsel és éget,
Én még mindig úgy akarlak téged.
Helyettesed soha nem találtam,
Lehet, sok volt, mit tőlük elvártam.
Te voltál örök boldogság nékem,
Nap lemenőben, várlak, nem értem.
Agyamban egy pár eltárolt adat.
Nap ragyog fel, tölti be a tájat,
Elmúlt negyven év, én mégis várlak.
Cafka évek adtak rá hatalmat,
Hogy még mindig Tégedet akarlak.
A harmatcseppek felszáradóban,
Még senkivel sem voltam ily jóban.
Ölelésünknek vége nem akadt,
Felszítottuk egymásban a vadat.
Ahogyan a Nap perzsel és éget,
Én még mindig úgy akarlak téged.
Helyettesed soha nem találtam,
Lehet, sok volt, mit tőlük elvártam.
Te voltál örök boldogság nékem,
Nap lemenőben, várlak, nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése