Della Mária - Borogatás; - Hőség bőség a tónál

Della Mária

Borogatás

Nyáron mindig szépnek látjuk
az egész világot.
Testünket a tóba mártjuk,
a Nap legyen áldott.
Tombol a július,
neki ez a dolga,
Ha hátunk, hasunk pirul is,
nem megyünk árnyékba.
Holnap reggel korán kelünk
kimegyünk a partra.
A nagy fa alá letelepszünk,
nem megyünk a Napra.
Kenegetjük, simogatjuk
krémmel egymás testét,
torkunkat sörrel borogatjuk,
így várjuk az estét.

*

Hőség bőség a tónál

Az ember izzad, állat szenved, ha a hőség bekopog.
Az arany Nap a kék égen ma minden fényt túlragyog.
A víz fölött pára reszket és imbolyog a horizont.
***
Július hevét, csak csobbanva lehet elviselni,
nem tudok, de épp most hívnak a fiuk vízi-síelni.
Inkább az árnyékba vágyom, ott nem fogok leégni.
***
A hűs Tiszában alkonyatkor fürödnek a csillagok.
A tó előttem szelíden meglapul, én sem mozdulok
A csend a parti fövenyre térdel, magamba fordulok.
***
Mielőtt aludni tér, az éjjelt megfürdeti egy felhő.
Talán kérésemre eleredt az enyhet adó eső.
Frissen mosott ruha illatát árasztja a levegő.