Della Mária - Fák

Della Mária

Fák

Nézem a fákat,
egy helyben állnak,
de sokat láttak,
tűrnek és várnak.

Számtalan éve,
gyűrűbe vésve
múltról mesélnek
csúfat és szépet.

Ruhát levéve
készül a télre,
lombtakarója,
védi és óvja.

Feléled újra,
ha a Nap hívja,
levél ruhát ölt,
az erdei tölgy.

Gyökerén állva,
tekint a nyárba,
rezeg a nyárfa,
a vihart állja.

Zsong az akácos,
mikor virágos,
bibéik ajkát
méhek csókolják.

Szeresd a fákat,
óvd, ki ne vágjad,
míg él ne égesd,
eszedbe véssed!