Horváth Ilona
/Hanoli/
Ki így, ki úgy …
hívnak az utak
a sors osztotta lapokat
pergetik éveink
néha szélcsend piheg
gyakran szél
vihar tép
múltunk
a jelenbe szövődik
ki így, ki úgy
éli napjait
ahol
egyre hull
a létezés szirma
a szó
legyen szívekig ható
igaz
ne bántó
ki így, ki úgy
szóljon hittel
szép magyar szó
világítson
mint az esti lámpa
a sötét éjszakába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése