Horváth Ilona - Oly halkan

Horváth Ilona /Hanoli/

Oly halkan 

Oly halkan, mint
levelek hullása
hagytál el engem
kedvesem.
A tavaszi nap
tarisznyájában
nem maradt
egy csöppnyi
fény sem nekem.
Rezgő avar takarja
a szétzilált örömöt,
nélküled a fájdalom
rám erős béklyót kötött.
Apró lelkem hangja
féltőn jajong
a nehéz felhők alatt,
jövőt nem remélve
bújik riadtan
keresve a fűszálakat,
hisz oly apró és törékeny,
csak alattuk talál
enyhítő nyugalmat...
Ha egyszer
tétova rebbenéssel
rádköszön,
halld meg

csöppnyi hangját,
emeld magadhoz,
hadd lehelje rád
utolsó, halk sóhaját
a föld alatt.