Horváth Ilona /Hanoli/ - Hinned kell

Horváth Ilona /Hanoli/

Hinned kell

Gondoltam,
nem törött cserepeket szór lábam elé
a várt boldogság fényének tündöklése,
a csillagszórók játszi fénye,
de mindhiába a várva-várt változás,
az egymásra találás
kihunyt az új év reggelén,
s kopott kendőmet magamra húzva
melengetem a távozni készülő remény
rőt parazsát,
az élet menedék-varázsát,
ki ne aludjék
szívemben-szívedben,
fagyos hajnalok jégfüggönye közt
még mindig hiszek a szeretetben,
mely összeköt az elidegenedett világban,
ha nem is hiszel a csodákban,
a megbocsátás katarzis lehet,
hát ne engedd,
hogy összetörten térdeljen előtted
a szeretet…