Horváth Ilona /Hanoli/ - Gyökerek szakítása

Horváth Ilona /Hanoli/

Gyökerek szakítása

Bármilyen vihar letörhet ágakat,
a hajszálgyökerek mégis ott maradnak,
láthatatlan erővel a fénybe nyúlnak,
büszkén zöldellő, új hajtások fakadnak.

Mikor szélvész csavarja a délceg fákat,
s jajongva susognak a zöldellő ágak,
apró fészkekkel madár álmok hullanak
áldozatul a tomboló, vad viharnak.

Most oly kérőn néztek rám megmentést várva,
mint otthonát vesztett, árva madárka,
riadt szemetekben a maradás vágya,
dermedt csendnek rám boruló virága.

Látjátok, kavargó örvények lehúznak,
átkos törvények ránk kősziklákat dobnak,
már együtt szenvedünk lélek a lélekben
elválaszthatatlan, örök szeretetben.

Bármelyik vihar letörhet ágakat,
a hajszálgyökerek mégis ott maradnak,
láthatatlan erővel a fénybe nyúlnak,
büszkén zöldellő, új hajtások fakadnak.