Kondra Katalin
Apa
Tenyereden tartasz,
belesimulok,
mint fészekből kihullt, gyenge madár.
Felnézek rád, dörömböl a szívem,
nem tudom még, mi vár reám.
Nem mozdulok, hagyom, hogy megérints.
Engedem, döntsél a sorsom felett,
miközben a szívem mélyén érzem,
vigyázol rám, és nagyon szeretsz.
Aztán felemelsz, és gyengéd szóval biztatsz,
hogy tudok repülni, s én elhiszem neked.
Megismertelek, és nem tudnék már élni
soha-soha többé nélküled.
mint fészekből kihullt, gyenge madár.
Felnézek rád, dörömböl a szívem,
nem tudom még, mi vár reám.
Nem mozdulok, hagyom, hogy megérints.
Engedem, döntsél a sorsom felett,
miközben a szívem mélyén érzem,
vigyázol rám, és nagyon szeretsz.
Aztán felemelsz, és gyengéd szóval biztatsz,
hogy tudok repülni, s én elhiszem neked.
Megismertelek, és nem tudnék már élni
soha-soha többé nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése