Kondra Katalin
Nyárra ború
Álmából ébredt fel a
nyár
Hangos
madárcsicsergésre.
Jaj, elkésett!
Riadtan érkezett.
Csak baj ne legyen
belőle!
De meglepetésére nem
Várták sokan, s
nélküle
Lubickoltak boldogan
A strandolók a
kellemesen
Langyos vízben. Sokak
Sütkéreztek álmodón
A szelíd napfényben.
Na, megálljatok! –
robbant
Be a nyár. Féktelen
Haragja nem ismert
határt:
Csak pislogott egyet,
S egyszerre negyven
fokos
Hőség lett belőle.
Melegebb már aligha
lehet.
Keverjünk hozzá egy
kis
Szelet – szólt. – S
lesz
Belőle olyan
hurrikán,
Hogy nem sok levél
Marad majd a fán.
Ha mindez még nem
volna
Elég, dühöngve rátok
Szakad az ég, s
villámok
Fénye mellett ömlik
Bőven háztokra jég.
Ha ezután pokolra
kívántok,
Súlyos aszályt küldök
reátok.
Aztán örülhettek, ha
lesz
Ivásra elegendő,
tiszta vizetek!
Megszeppenve
elhallgat
A sok madár, kinek
énekére
Ébredt fel a nyár.
Inkább útra kelnek, s
nekivágnak
A hegyeknek –
enyhülést keresni,
Csak nehogy
elhiggyék:
Kár lesz visszatérni!
Hiszen akármilyen
féktelen
A nyár, egyszer
elfogy az ereje.
S akkor jön az ősz, a
jó öreg,
Hogy elbánjon vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése