Kondra Katalin - Elfelejtett gyertya

Kondra Katalin

Elfelejtett gyertya

Kicsi ablakban egy gyertya lángja ég,
csend van mindenütt, a falakon belül.
Úgy tűnik valakit vár, lázas lobogással
fényes szikrákat szül.

Bent a szobában üres már a csend
csak az emlékek oly elevenek.
Az elfelejtett gyertya arra vár,
hogy aki elment, hazatalál,

de nem jön senki, bár múlik az idő.
A gyertya szívéből egy lángnyelv tör elő,
s a csipkefüggönyön felfut az a láng,
lobogva lángra gyúl a benti világ.

Szikrázva ég minden körös-körül,
boldog a gyertya, már nincs egyedül
lángtestvérek táncából öröme fakad,
viaszteste elolvad néhány perc alatt.

Már nem vár senkit, szikrává vált lénye
örömben gyulladva felpattan az égre.
Sötét éjszakákon most is ott ragyog,
olyan, mint a fénylő csillagok.