Kondra Katalin
Rég volt
A park fái most égig érnek, tó
vizében fürdik a nap.
Azt a padot kerestem, ahol először láttalak.
Még érzem a régi illatot, látni vélem lábad nyomát,
hangod szívemben zakatol, feltámad bennem
a szomjú vágy, de nincs sehol az a kőhalom,
miből képzeletünk oltárt emelt. Szétszórt kavics
mind az utakon, s minden út arra vezet, ahol a pad állt
a fák alatt. A letaposott fűben mögöttem megcsillan
egy könnycsepp a múltból. Akkor örömtől hullt,
most búcsúzni jöttem.
Azt a padot kerestem, ahol először láttalak.
Még érzem a régi illatot, látni vélem lábad nyomát,
hangod szívemben zakatol, feltámad bennem
a szomjú vágy, de nincs sehol az a kőhalom,
miből képzeletünk oltárt emelt. Szétszórt kavics
mind az utakon, s minden út arra vezet, ahol a pad állt
a fák alatt. A letaposott fűben mögöttem megcsillan
egy könnycsepp a múltból. Akkor örömtől hullt,
most búcsúzni jöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése