Kovács Daniela
Hol vagy ?
Bús ajkaimra messzi íz tolul,
és bőrömön egy messzi érintés,
mélyemben egy fáradt lélek koldul
szűzi, titkos, igaz szeretést.
Itt vagy még? Úgy átzeng a tájon
minden utánad kiáltó szavam,
majd visszatér, hogy még jobban fájjon!
Az éjbe hullva szerteárad halkan.
Véremmé folysz, Te testtelen talány,
de valahol bennem formát bontogatsz.
Vagy álmodlak? Álmodom talán,
hogy szemed lehunyva engem hívogatsz?
Hol vagy, te Láz, te Vágy, te ígéretes Út?
Csak köd lennél, amit a Sors kavart?
S az emlék? Az is csalfa volna, hazug?
Csak füstje az, mi könnyekig marat?
Nem! Létezel, hiszen a lelkem érez.
S bár emlékeinkre finom pára száll,
ízt adsz létem-túlnövő mesékhez,
Te álmot frissítő, üde záporár!
és bőrömön egy messzi érintés,
mélyemben egy fáradt lélek koldul
szűzi, titkos, igaz szeretést.
Itt vagy még? Úgy átzeng a tájon
minden utánad kiáltó szavam,
majd visszatér, hogy még jobban fájjon!
Az éjbe hullva szerteárad halkan.
Véremmé folysz, Te testtelen talány,
de valahol bennem formát bontogatsz.
Vagy álmodlak? Álmodom talán,
hogy szemed lehunyva engem hívogatsz?
Hol vagy, te Láz, te Vágy, te ígéretes Út?
Csak köd lennél, amit a Sors kavart?
S az emlék? Az is csalfa volna, hazug?
Csak füstje az, mi könnyekig marat?
Nem! Létezel, hiszen a lelkem érez.
S bár emlékeinkre finom pára száll,
ízt adsz létem-túlnövő mesékhez,
Te álmot frissítő, üde záporár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése