Kovács Daniela
Mert csak is Téged...
Mert csak is Téged...
Az éjfél ablakain át
csillagok árja reszket,
a holdnak árnyas szirtfokán
gyémántesőt peregtet.
A teliképű, drága fény
híg ezüstjével fürdet,
fátyla alól a szenvedély
andalítóan lüktet.
Elfordult arcomhoz simul
szívem húrjába tépve,
ám jéghideg szikráiból
nem látok mást, csak Téged.
De Ő ott fent az éj egén
még izzóbb fényre lobban,
s a földi élet szűk terén
magához ölel hosszan.
Álom-ölébe csábítgat
vággyal merül szememben,
édes szavával elringat,
hogy foglyul ejtse lelkem.
Ám minden szó, mit Ő kiejt,
oszlik a mély homályban,
mert csakis Téged szeretlek,
az egész tág világban.
csillagok árja reszket,
a holdnak árnyas szirtfokán
gyémántesőt peregtet.
A teliképű, drága fény
híg ezüstjével fürdet,
fátyla alól a szenvedély
andalítóan lüktet.
Elfordult arcomhoz simul
szívem húrjába tépve,
ám jéghideg szikráiból
nem látok mást, csak Téged.
De Ő ott fent az éj egén
még izzóbb fényre lobban,
s a földi élet szűk terén
magához ölel hosszan.
Álom-ölébe csábítgat
vággyal merül szememben,
édes szavával elringat,
hogy foglyul ejtse lelkem.
Ám minden szó, mit Ő kiejt,
oszlik a mély homályban,
mert csakis Téged szeretlek,
az egész tág világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése