Kovács Daniela - Avarszőnyeg vezet végig a sírodig

Kovács Daniela

Avarszőnyeg vezet végig a sírodig

Könnyeket fakaszt az emlékáradat
Szemembe olvad a gyertya sápadt lángja
A mindenszentek estjéből keserűség árad
Zokog a világ, bánatos síró hangja…

A lágy szellő is halkan hegedül
Aranyszőnyeg vezet végig a sírodig
A búsongó alkony szomorú cseppje ül
S a fájdalom hatol egészen szívemig.

Csendben őrlődöm, olvasom nevedet
Mely tizenhárom hónapja, kopjafádon pihen
Még mindig indul kezem, keresve kezedet
A dermesztő magánytól szorul össze szívem.

Nézem a mécsesek pislákoló fényét
És látni vélem benne szomorú tekinteted
Bánatos, kisírt szemed utolsó könnycseppjét
Szívemben őrzöm, mint drága ereklyét.

Nézd Apu, a mozdulatlan csendben
Aranyló színével fest az alkonyat
Langymeleg fényével ott a messzeségben
Fáklyaként világítja a felvezető utad.

Lüktet a fájdalom, én itt maradok Apa
Hogy legyen, ki éltesse, ápolja emléked
Nézem a sírköveden pihenő fehér rózsát
Imára kulcsolom, hidegtől dermedt kezem.

A lágy szellő is halkan hegedül
Aranyszőnyeg vezet vissza a kapuig
A búsongó alkony szomorú cseppje ül
S a fájdalom hatol egészen szívemig.