Vadrózsa - A csend érintése

Vadrózsa

A csend érintése

Érintetlen határtalan sötétben a csend.
Fekete ujjú fák között ringott,
majd vendégként betért
szűknek tűnt szobámba.
Csak a lelkem simogatta meg.
Képeket szült lélek-szemeim elé.
Vágyam társaként formálta hangulatom.
Érzéseimbe karcolódott különc magánya.
Árnyékot festett belém
szomorú mélysége.
Ráhajolva sóhajaimra
utat adott szárnyalásuknak.
Kaput nyitott jövőm felé,
hogy tudjam merre járjak majd.