Vadrózsa - Félhomályban

Vadrózsa

Félhomályban

Esti félhomályban gyertyafény lángol,
látom a szemedben a kíváncsiságot.
Meztelen testem megvillan a fényben,
tekinteted figyelem, mely keres éppen.
Láthatod rajzolódni testem körvonalát,
szemem tükrében beköltözött a vágy.
Feléd suhanok, mint lágy esti szellő,
én vagyok kit keresel, az érzéki nő.
Ajkam, égető, kérő ajkadhoz simul,
csókollak szenvedélyesen és vadul.
A két karom remegő tested öleli át,
neked adom vágyam, az éjszakán.
Csókjaimmal borítom, lángoló tested,
hidd el, a perceket sohasem felejted!
Fénylő hajzuhatagom omlik arcodba,
szorítlak magamhoz, őrült mámorba.
Szédítőnek érezem tested ritmusát.
Úgy ölelsz, ahogyan inda öleli a fát.
Szívem egyre hevesebben dobog,
mert érzem, végre a tiéd vagyok.
Téged akarlak, szüntelen, édesem!
Csillagokig szállunk e csodás éjjelen.
Az alkony köszönő fénye ránk talált,
ez volt a legeslegszebb éjszakánk.