Vadrózsa - Soraimba zárlak

Vadrózsa

Soraimba zárlak

Nem mosolyognak rám most a sorok,
sorsomat rejtő betűhalmok.
Feszült sóhajok a felkiáltó jelek előtt.
Fájdalmat hordozó betűrengeteg
kerget rendületlenül,
gyászba öltözteti gondolatom.
Itt egy néma pont: véget ért egy élet,
szívembe maró kijelentése a halálnak.
Kérdőjelek rajzolódnak kétségeimben:
csillag- tengerek között érezhetem apámat?
Viaszillatú lett a perc, temető a múlt.
Jelentéktelen most az idő.
Újra felsírt gyermeki énem itt belül,
ismétli önmagát az érzés.
Mélyen magamhoz ölelem az ÉN csöndemet:
apám megtaláltalak benne.
Könnyeimben eléd engedem lelkemet,
eljut hozzád, amíg átöleli a végtelent.

Megjegyzés: (apukámnak)