Vadrózsa - Az életem

Vadrózsa

Az életem

Lassan huszonnyolc éve
járom életem útját,
s hordozom szívemben
az élet összes búját.
Gördülő könnyek mossák
minden éjjel az arcom,
már néma lett az ajkam,
és elcsuklik a hangom.
Remegő kezem nyújtom
egy szorító kéz felé,
de a bánat ujjai
kerülnek kezem elé.
Ezer őszinte szavam
süket fülekre talált,
mindhiába kiáltom
az igazság szavát.
Örökre megnémulok,
már nem akarok szólni,
a hazug embereknek
nem fogok behódolni.
Életem őrizze már
a hatalmas, nagy magány,
szárnyával repítsen át
az élet vad viharán!