Szomorúfűz - Február - új dal fakad

Szomorúfűz

Február – Új dal fakad ...

http://www.youtube.com/watch?v=1xF92aQm6Yo

 

fehér dércsipkések a fák

fagyos a föld, a hajnal didereg

szürke a horizont felettünk

a lélek is szürkeségben lebeg

a tél emlékei még kísérnek

halottak még a kertek

szemünkben a remény lángjai gyúlnak

újuló dallamok szárnyalnak

a végtelen rónán át vándorolnak

a természet új dalra fakad

Az idő rohan semmi sem áll útjába. Február érkezik. A felhők ólomszürkére festik a horizontot, fakó fények derengenek. Még csípős a levegő, tisztán ragyog kint a friss hó. A kopár ágak között hófoltok, vagy roskadozó hókupacok. Jégvirágok az üvegen, -  jeges felhőben vagy enyhe időben ébredezik az alvó föld. Ébredező hóvirágok a tavaszt köszöntik.

Az ereszek alatt kis madarak dideregnek,  rebbenő rigók, kis cinkék csalogatják a napot.

Az olvadozó földet még hideg szél szárítgatja, de az égből már arany fény fakad. Azúr kékségbe festve az égboltot.

A hold felettünk jár, fényével megvilágítja a dermedt tájat.

14-én szerelmünket, szeretetünket reménykedve a tavaszba leheljük.

.kaktusz - Február - újjászületés

.kaktusz

Február – újjászületés

http://youtu.be/LSzDrfaeLXA

Olyan vendég a február,

hogy amikor ő megérkezik,

a nyárra vágyó embernek a pohara

a fagyos télből teljesen betelik:

egy csepp még és túl is csordulna,

mert addigra végkép elfogynak

a nyáron feltöltött energiák,

a hangszer lehangolódik,

és mégis van, ami megszépíti:

éppen az elmúlás közeledte,

amitől az ember úgy fél máskor,

de most azt jelzi,

a télnek vége hamarosan,

a remény ott van

a legfagyosabb februárban…

rövid hónap ő, és az is lehet,

a tél általa a legkegyetlenebb,

de a március követi,

ami lehet hideg még,

de már rajta érezni

a tavasz langyos leheletét,

még csak alighogy,

de hogy sokáig várni nem kell

azt jelzi a fejét itt-ott,

még a hóból is felemelő hóvirág:

látni az alagút végén a fényt,

az eljövendő újjászületést.

2013. február 1.

Baráth Sándor - Február

Baráth Sándor

Február

Szélnek a szárnyán jött a csikorgó,
Hozta a sötét fellegeket.
Lassacskán esni kezdett a porhó,
Rémisztgetve az embereket.
Kezemen kristályváz olvad ázva,
Fél méter belőle kicsit sok.
Nagy fehér lepel borult a tájra,
Mit tehetek mást, lapátolok.
Fölkapja szélvész és betakarja
Az utat, csinál fúvásokat.
Mínusz tizenöt földet gubbasztja,
Fel kell tűrni a gallérokat.
A hólepte fákon néhány cinke
Keres, nem talál ennivalót.
Gőzöl a kémény, gázzal etetve
Lehet fizetni gázfogadót.

Ligeti Éva - Február hava

Ligeti Éva

Február hava

Kénytelen fénytelen felhőket kémlelni
február hava, és fényeket képzelni
Gomolygó füstjelek elébe színeket
Jégbe zárt remegés helyére szíveket
Rajzolni, átlátszó üveglap hegyeket
Csillámló éleken táncolva legyetek
Jégtörők, naplopók, fényszórók, víznyelők
Télvégén haladva, igazi hírverők
Busóként táncolva, hideget zavaró
Változó szelekkel, érzelmet kavaró
Rövidebb hónapja, álmokat kergessen
Napsütés jöttével, mindenki nevessen

Szuhanics Albert - Február

Szuhanics Albert

Február

Február az új élet reménye,
tavasz tavaszának hajnala.
Vágyainknak zsenge magvetése,
ébredezés, ábrándok hava.
A nappali fény, hosszabbodni látszik,
míg délidőnek árnya rövidebb.
Már a barka rügyet bont, virágzik,
érezni, a tavasz közeleg.
Tisztább a lég, múlnak bús ködök,
a szürke napok egyre távolabb.
Már az ég is kékbe öltözött,
dédelgetvén féltett álmokat.
Új tavasz jön, új álmok, új vágyak,
a múlt, mint a tél lassan elmerül.
Másképp ragyognak utak és házak,
lelkünk könnyebb, lényünk felderül.
Olvad a hó, az eresz megcsurran,
ha ráragyog az áldott napsugár.
Járom utam az élet utcáin,
újabb évvel bölcsebb vagyok már.

Kósa Emese - Búj, búj, február; A hóvirág;

Kósa Emese

Búj, búj, február

http://www.youtube.com/watch?v=KBg_Q-r5KIY

váratlan vendég
didergő faágakon
hasadó napfény
február fütyül
fehér fodros álmokban
jégcsap szendereg
konok hűséggel
szelíd jégvirág nyílik
télnek tenyerén
zúzmarás éjjel
hólepedőt hímeznek
csacska csillagok
könnyező kertben
csonttá fagy a tekintet
búj, búj február

¤

Csonka február

Tetőre hág a hold
-csonka február -
csak hó és hó és hó.
Eltévedt kutya
keresi gazdáját. Nincs.
Sehol. A természet
rákontráz´. Havazik.
Irdatlanul. Hólavinákon
siklik a fény, hullanak
a csillagok. Sovány kéz
kapaszkodik fentebb,
mint fentebb, de vissza-
rántja a múlt. Betemet
mindent a fehérség,
csak a fák tetején
gubbaszt egy
macska.
A túlvilágnak
termelnek a hollók.

¤

A hóvirág

Ki-kibújik a
Nap csipkeszélü felhők
társaságából.
februári fény
kacéron udvarol az
agg Természetnek.
Fütyürészik a
tavaszias szél -nyílnak
a hóvirágok.
Fejet hajt a Tél
a gyöngéden ébredő
hóvirág előtt.
Hóvirágszirmok
kéjesen ölelkeznek
a napsugárral.
Szelíd hóvirág
add hirül a gólyánknak
elindulhat már!

Kányádi Sándor - Február hónapja

Kányádi Sándor

Február hónapja

Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.

Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.

Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.

De ha már se gömböc,
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.

Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.

Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.

Jószay Magdolna - Februári alkony - Február vége felé

Jószay Magdolna

Februári alkony

http://www.youtube.com/watch?v=XLln8Q7eD6c 

Mámoros volt az esti levegő,
mely megcsapott, mikor munkából merengve
megtörten indultam hazafele.
február friss fuvallata meglegyintett,
a pár napja hullott hótakarónak
ma a Nap nem kegyelmezett.
Kiterjedt tócsákat kerülgetve
lágyabb, könnyebb napok reménye érint,
a tavasz illata ismerősként érkezve
régmúlt ízeket, hangulatot idéz.
Máskor nem figyelve erre, most tudatosan
mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés…
nem fut el hirtelen, marad még a tél,
de az új tavasz reménye
sejtjeimbe rögződve,
rejtve már bennem él.

¤

Február vége felé

Ma először éreztem
a tavasz illatát
a levegőben,
láttam napsütést élvező,
heverő macskákat
a kertekben.
Ma átléptem a járdán egy
piros-fekete rovart,
ma még a szél sem járt,
nem sok vizet zavart.
Ma kigombolva maradt
sok télikabát,
ma láttam pulóveres srácon
simléderes sapkát
s görkorcsolyát.
Ma a napfény is kicsit
máshogy fénylett,
ma az emberek valahogy
jobban ráértek.
Ma mintha mindenki
jobb kedvű lett volna,
ma egy kicsit mintha már
tavasz lett volna…

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Érkezésed várom

Nagy Csaba /Gyémánt/

Érkezésed várom

Túl a tavasz barikádján ébredő hajnalon,
valahol
a homály erdőjének
lombtalan ágai alatt mélyülő patakban,
még a tegnapi tél
olvadásba omló fehér fátyla zokog.
Imájuk fölött a legnagyobb csendben
keresik álmukat
a nyitott, februári éjt
végig-beszélgető jéghideg csillagok.
Minden ébredés utáni,
vakon magamra vett ruhám,
reggelente
dermedésbe veszve még félelmet ölt,
s csak reményem
szilaj gyökere bíztat, hogy ma is visszakaplak.
A zöldet vágyó mezők még gyászban,
hajóm vitorlái sem táncolnak szelet,
most még a partokra vetett,
homokra simuló hullám is szendereg,
s míg erőre kap,
szívem mélyén sarkig tárt kapukkal
ékes
fény-cseppjeid érkezését várom, Te felkelő Nap.

B. Huszta Irén - Téli pillanatképek

B. Huszta Irén

Téli pillanatképek

I.
Puha paplant terített a tél.
A csend sem mozdul. A némaság
szívében felébredt,
mosolyra húzza ragyogását
a nap. Sugarai
aranyozzák fák takaróját.
Nem lebben a szél,
mégis halk suhogással rezzen az ág.
Apró szárnyakon árnyak
lebegnek az aranyos havon.
Az első cinkepár
röppent a barkafán álló házikó
magvas asztalához.
II.
Szürke égre szürke felleg úszott.
Ma sem játszott napsugár a tájon,
Éj sötétjét komor nap követte –
E téltől az ember mit is várjon…
Hóra hó hullt, éjre fagyott homály,
Borult ég, bús lélek, halott álom.
III.
Pelyhek szállnak
szárnyak nélkül,
táncukat nézve
a lélek békül.
Cinkék röptét
nézem némán,
pajkos szellő
játszik a hárfán.
Csöndet görget
a napfény, lágyat,
újra felébreszt
hitet és vágyat.
IV.
Hópihe száll a sötétben,
csönd suhan, álmodik ébren
hajnali fagyban, az álma
dermed a sűrü homályba.
Nap jön-e, nem tudom én már,
éjszaka csillaga rám vár,
vagy pirosodna a hajnal –
hópihe szárnyal a pírral…
V.
Lágy pihe hullik, tél dala szól,
Dunyha a földön, köd fala, hol
Visszaverődik hang s a remény,
Szürke az égbolt, távol a fény.
Nincs ma se csillag, nincs ma se hold.
Égen a felleg, szürke kobold
Rázza a paplant, száll a pehely,
Tiszta fehér lett itt ez a hely.
Ám takarója alatt kicsi mag
Szunnyadozik. Lám héja hasad,
Ébredezik bent lelke, fejét
Dugja a földből zölden a lét.
VI
Násztáncot jár
egy cinkepár
szép február
végi enyhe
napsütötte
délelőttön –
csak tavasz jön!

Zsiga Lajos - szeretlek élet ...

Zsiga Lajos

szeretlek élet ...

http://www.youtube.com/watch?v=AfFRoIRnyLE

láncra vert ég kovácsa a hideg
álmot hoz a fagy, mint pók a hálót
körém szövi a jégvirágos szőnyeget
fagyott hóvirág könnyeim siratnak
bozontos szakállú Január tégedet
hópihék szálldosnak, mint nyári pillangók
a virágos réten, mint a Tisza virágok
leszállva meghalnak ők is a fagyos jégen
a nap csak felakasztva az égen
világít a fagyott világ felett
ám te február tűhegyes jégcsapok
csillognak ábrándos szemeidben
tekinteted ígéretet hordoz
a feszülő gallyak rügyeiben
de még álmodsz a csendes éjben
álmaid karjain ringatod félve
tavasz tündérét ki békét hoz végre
láncaimból szabadulva
majd én is kiáltok az égre
szeretlek élet, ha meg is halok érted

Mese a februárról

Mese a Februárról

Február elején a medve,
Téli álmát elfeledve,
Kitekint a barlangjából;
Hol a tavasz! Közel? Távol?
Megijed, ha árnyékát meglátja,
Hosszú a tél, várja vissza ágya.
De ha borús napra ébred,
Felkelti az aprónépet!
,,Keljetek fel kicsi bocsok,
Véget ért a téli álom!
Jön a tavasz, itt lesz hamar,
Tudom, én már látom!"

(ismeretlen)

Hatházi Áron - Februári

Hatházi Áron

Februári

a hóban jégtől fuldokló utak
hasalnak
fehér itt minden
csak a lámpafény önt sárga
húgyot az oszlop alá
némaság nincsen
csikorog a februári fagy
ótvaros koldustól teli
az árok
az utolsó vacsora elkélt
csak megdermedt pillanatok
maradtak
mint a holtak
fekszenek békén
a város varacskos
képén a rögök

Sárhelyi Erika - Tél

Sárhelyi Erika

Tél

Bőröm alá hatol
a sarkvidéki hideg,
érintése durva,
kegyetlen és érzéketlen-rideg,
a februári tél csontjaimban
csörögve zenél.
Ajkam kékre harapom,
míg reszketve
a piros hetest várom,
s látom, ahogy
dermedt ablakok mögül
szökik a megriasztott álom.
Az utcák mint gémberedett
ujjak görbülnek talpam alá,
sikoltva roppantva a jeget
ezernyi opálos kristállyá.
Álmatag tekintetekbe
botlom, ahogy tolom
magam előre a szélben,
ereimben lassú folyóként
hömpölyög a vérem,
s érzem, ahogy a reggel
arcomba fújja fagyos leheletét.
Szürkén pöfékel a város,
akár rég kiszolgált
ócska mozdony,
a sápadt nap elfekszik
egy kékesszürke
koszlott felhőrongyon.
Kabátom alatt titkon
otthonmeleget cipelek,
s a kapualjban leverem
csizmámról a ragaszkodó,
konok-hideg,
élve boncoló telet.

Csitáry-Hock Tamás - Hópehely; Évszakok

Csitáry-Hock Tamás

Van a hópehely…

http://www.youtube.com/watch?v=-wsKjF9J1To 

Könnyű, puha, egyedi, csodálatos. És fehér. Tisztán fehér, fehéren tiszta. És varázslatos. Mert varázsolni tud. Fehérré változtat mindent, elfed mindent, széppé teszi a csúnyát, még szebbé a szépet. Nem színes, nem változatos. Mégsem unalmas. Egyformán fehér a fa, a bokor, a ház, az út, a rét, a mező, a kicsi domb és a magas hegycsúcs. Egyformán fehér, mégis más, mégis lenyűgöző. Lenyűgöző a tisztasága, a ragyogása, a békéje. Mindent tisztává, békéssé tesz. Mindent széppé varázsol. Éppen úgy, mint egy Tündér. Egy pici, egyedi, csodálatos Tündér. Aki fehérré, tisztává, békéssé varázsolja életed fáit, bokrait, mezőit, hegyeit, völgyeit. Széppé, ami csúnya és békétlen volt, szebbé, ami szép és békés volt. Mindent csodálatossá varázsol. Egyetlen pillanatban. Amikor találkozol Vele.
A Hótündérrel.

Vannak évszakok....
Minden évben megérkeznek, sorban, egymás után. Van, aki a tél szűzies fehérségét szereti, van, aki a tavasz festői palettáját, van, aki a nyár perzselésére vágyik, más pedig az ősz színeit kedveli. Mind szép, mind érdekes, mind lehet vonzó. De talán a tavasz mégis a legszebb. Mert az Élet kezdete, a remény ébredése, a szépség feltámadása. És még valamiért. A tavaszban már ott van a nyár, a meleg, az Élet ígérete. Az izgatott várakozás, a tudat, hogy most már minden szép lesz és jó. Így a tavasz több egy évszaknál. Több a virágzásnál, több a kellemes melegnél. Igen, a tavasz nem csak egy évszak lehet. Hanem egy érzés is. Ami nem csak évente egyszer érkezik el, hanem egész évben elkísér. Nem követi egyiket sem, nem adja át helyét a másiknak. Egy különleges tavasz. Egy bizonyos tavasz. Úgy hívják: szívtavasz. Amiben benne van az ébredés, a virágzás, a remény, és az ígéret. A Nyár ígérete. Benne van az izgatott várakozás, hogy hamarosan érkezik a Nyár, és minden újra szép lesz és jó. Aki szeret, mindig tavaszban él. Örök szívtavaszban.
Igen, van ilyen évszak.