2013. február 1., péntek

Kósa Emese - Búj, búj, február; A hóvirág;



Kósa Emese

Búj, búj, február

váratlan vendég
didergő faágakon
hasadó napfény

február fütyül
fehér fodros álmokban
jégcsap szendereg

konok hűséggel
szelíd jégvirág nyílik
télnek tenyerén

zúzmarás éjjel
hólepedőt hímeznek
csacska csillagok

könnyező kertben
csonttá fagy a tekintet
búj, búj február

¤

Csonka február



Tetőre hág a hold
-csonka február -
csak hó és hó és hó.
Eltévedt kutya
keresi gazdáját. Nincs.
Sehol. A természet
rákontráz´. Havazik.
Irdatlanul. Hólavinákon
siklik a fény, hullanak
a csillagok. Sovány kéz
kapaszkodik fentebb,
mint fentebb, de vissza-
rántja a múlt. Betemet
mindent a fehérség,
csak a fák tetején
gubbaszt egy
macska.

A túlvilágnak
termelnek a hollók.

¤

A hóvirág



Ki-kibújik a
Nap csipkeszélü felhők
társaságából.

februári fény
kacéron udvarol az
agg Természetnek.

Fütyürészik a
tavaszias szél -nyílnak
a hóvirágok.

Fejet hajt a Tél
a gyöngéden ébredő
hóvirág előtt.

Hóvirágszirmok
kéjesen ölelkeznek
a napsugárral.

Szelíd hóvirág
add hirül a gólyánknak
elindulhat már!

1 megjegyzés: