Nagy Csaba /Gyémánt/ - Érkezésed várom

Nagy Csaba /Gyémánt/

Érkezésed várom

Túl a tavasz barikádján ébredő hajnalon,
valahol
a homály erdőjének
lombtalan ágai alatt mélyülő patakban,
még a tegnapi tél
olvadásba omló fehér fátyla zokog.
Imájuk fölött a legnagyobb csendben
keresik álmukat
a nyitott, februári éjt
végig-beszélgető jéghideg csillagok.
Minden ébredés utáni,
vakon magamra vett ruhám,
reggelente
dermedésbe veszve még félelmet ölt,
s csak reményem
szilaj gyökere bíztat, hogy ma is visszakaplak.
A zöldet vágyó mezők még gyászban,
hajóm vitorlái sem táncolnak szelet,
most még a partokra vetett,
homokra simuló hullám is szendereg,
s míg erőre kap,
szívem mélyén sarkig tárt kapukkal
ékes
fény-cseppjeid érkezését várom, Te felkelő Nap.