Ádám J. csaba - Gondolat maradtam

Ádám J. Csaba

Gondolat maradtam

Csak gondolat maradtam,
szíved húrjait pendítve,rajta
csak lágyan át-áthaladtam.

Arcodon lehettem volna
boldog, csillogó könnycsepp,
mosolyod, mikor az élet kicsit
könnyebb.

Gondolat voltam, úgy érkeztem
létedbe, s elhamvadtam
ragyogó csodás fényedbe.

Kicsit álmodott lelkem, mi
véled-e világgal szebb is
lehetne, de ne félj emlékezni
rám, ha gondolatod engem keresne.

Tán ott leszek, ha elringat
az álom, csak egy képzelet,
édes csókommal drága-drága
szádon.

S ha majd ébredsz, édes
gondolatod maradok, s őszi
szél leveleivel lelkedből
újra tova-tova suhanok.

Immár gondolat maradtam...
drága lelkedből tova tűntem
a tegnapokkal, s nem érkezem
már a holnapokkal.

Elmúlt hát az idő véled, s
lelkem már nem-nem éled
és nem érem többé fényed...

Csillagok porába holtam...
talán édes álmú gondolatod
voltam.

Markovic Radmila - Most éld az életed

Marković Radmila
Most éld az életed

http://youtu.be/0bx7blXygrc 

A végtelenséggel versenyt futottam,
nem féltem.
Amikor Kelet a Nyugattal
találkozott az égen,
rajtam kacagtak tiszta szívvel.
Körbe, körbe forgatott az élet
egyedül bámultam a végtelenbe.
Egy ismerős ösvényen elindultam
nyugat felé vezetett az utam.
Amerre mentem, volt barátnőm integetett,
csókot lehelt felém a volt kedvesem,
rám kacsintott egy volt féltő szerelem.
Szívem szomorú, ma is gyötrő fájdalmát
meglátni egy sem láthatta meg,
amilyen gyorsan jöttek, úgy eltűntek.
Egy bátorító üzenet mégis hagytak nekem.
A végtelenséggel futni nem érdemes,
most éld az életed, ezt el ne feledd!

Fazekas Miklós - Nézd

Fazekas Miklós

Nézd

http://youtu.be/A7pQzPlJH8Y

Nézd a sirályokat,

Ahogyan szállnak,

Sikoltó jajukra az égből

Feleletet várnak –

S nézd a kutyust,

Tekintete ködbe vész,

Ő már a mindenmindegy

Kérdésre is felelni kész –

Nézd az embert,

Hogy vágyik a boldogságra –

Bárahány ágát letörik,

Mindig nyílik új virága…

.kaktusz - A Nap ...

.kaktusz

A Nap …

http://www.youtube.com/watch?v=1gFvOeMl7B8&list=PL17238A0A82F9BE73

Tudod arra gondoltam,
hogy az áldott Nap
időnként átkozott is képes lenni,
ha gyümölcsöt érlel legyen dicsőítve,
de amikor mindent kiéget
nem érdemel jó szót...
mentségére legyen mondva,
ő mindig egyforma,

a pusztítás oka,
hogy nem mérlegel soha,
a jót is rosszat is osztja akaratlan:
teszi a rászabott munkát automatikusan,
másképp hogyan is tehetné,
ha egyszer lélektelennek jött a világra...
mentsége csak az embernek nincsen,
ha átgázol mindenen, ami kerül az útjába,
nem hivatkozhat szegénységre,
lélektelenségre,

mert neki lelke van,
ő az osztásnál kapott belőle,
csak épp nem használja
rendeltetésszerűen,
ha akkor is lép előre,
mikor kellene kerülnie.

2014. február 13

Leleszi Balázs Károly - Bizonyos, hogy a sziklaszirt oltárához

  

Leleszi Balázs Károly

Bizonyos, hogy a sziklaszirt oltárához 

Bizonyos, hogy a sziklaszirt oltárához, a hit grádicsain
lehet feljutni, oda, ahol is a magától kibomló titokra fény derül.
Mérgező vadtövisek szaggatták életünket, rózsagubacsaink
is árulkodók. Síkság kipányvázva, lábaink alatt feszül,
míg egy madár szárnya tüzet gyújt a levegő kócában.
Távoli közelinek tűnik, közeli pedig távolinak. Érzéseimet
miként is öntsem emberi szavakba! Szeretlek, itt vagy,
íme, a kezem, férfi és nő, egyik a másikért, kéz a kézben,
egymást erősítve és serkentve, egymást felfedezve s kiegészítve –
egy ösvényen. Ez a lényeg. A leglényegesebb. Mosolyogsz, nem
is tudnánk jobban haladni, mint mosolyogva. Fénylik kaptatója
egy belső ösvénynek. Tudjuk jól, a teljes út nem látható,
a legjobb rész még hátra van. Különös könnyek kelnek szárnyra,
nem torzítják el arcunkat. A hegy áldozóhelyéhez érkezünk
nemsokára, oda, ahol az élő vizek forrásai zubognak.

 

Maczkó Edit - Hazavágyok ...

Maczkó Edit

Hazavágyok...

http://youtu.be/a09LvQWeoYs

Megpihenni, feledni jöttem

ide, hol zajos a város,

itt is csak halandók élnek,

a szív itt is magányos.

Betonházak falai mögött

pókerarcú a bánat,

a közöny nagyobb, mi perzseli

a magánynak vetett ágyat.

Madár nem száll villanydrótra,

s bár ékesebb az este,

az én falum mégis fényesebb,

mint mások Budapestje.

Mesébe illő ott az ég,

megérintek minden csillagot,

csodálom a sárból rakott viskót,

mit ereszünk aljára fecskepár rakott.

Vadgalamb hívja dalolva párját

a vén diófa tetején,

kövér verebek csivitelnek

ezüstlombú nyárfák hegyén.

A talmi fényből hazavágyok

sorsok ölelnek minden ház falán,

jó ez a nyugalom és a csönd,

mely őrzi álmomat, minden éjszakán.

Simon László - Te nekem ...

Simon László

Te nekem ...

Az almám vagy,

s én Benned a mag

Az íz amit kerestél néhanap

Gyümölcsben vagy másban,

de mindenképp

boldog ragyogásban

Én vagyok,

s Te nekem

a békét adó holnapok

fénylő tisztasága,

lelkem boldogságát

tápláló forrása

Kópis Eta - Szerelmes-vers II.

Kópis Eta

Szerelmes-vers II

Kedvesem, ha tehetném

mindig veled lennék.

Ahány csókot kérnél –

annyi csókot adnék.

Szeretnélek reggel, délben,

este- csókjainknak , -

szerelmünknek sosem lenne vége.

Becéznélek – ölelnélek,-

két karomba zárva.

Szíveinket kulcsra zárnám,

s azt a kulcsot beledobnám

Budapestnél a széles Dunába.

Változna világunk, gyengülne

mi erős, s erősödne Lelkünkben,

ami gyönge volt ezelőtt.

Jár időnk órája. Zargatja Életünk.

Szeressük hát egymást

amig Szerethetünk!

Komáromi János - csodáltalak

Komáromi János

csodáltalak

csodáltalak

ó, mennyiszer csodáltalak

és csodállak most is

ahogy átölelsz

amikor hideg vagyok

amikor lassan ellepnek a bajok

és a könnyek belém szorulnak

belülről marnak szét...

csodállak Kedves

hogy itt vagy velem

hogy van kihez érjen a kezem

hogy van kibe kapaszkodjam

ha fuldoklóként éppen merülni készülök

csodállak Kedves

hogy bírod velem

sok kétségem és gyötrelmem

hogy elbírod nehéz

fájdalmas szerelmem

mennyi csoda

ó, mennyi öröm

amit ígérnek mindennapjaink

az egyszerű pillanatok

és a különleges percek

amelyek lassan összeraktak engem

és a széthullott semmiből

újra egésszé lehettem

Della Mária - Múló idő

Della Mária

Múló idő

http://m.youtube.com/watch?v=gx8j-srRYzY

Ezer év tűnik el az örök időben, a múltat elnyeli a sötét végtelen
Fáj a télnek a búcsúzás, tű- jégcsap szúrja szíven
Kopasz ágak erdejében az elmúlás szele lengedez
A köddé váló telekre mindig jön új tavasz

Dideregve ácsorgok egy tova-tűnő percben
Görbe emlékeimet kiegyenesítem
Oda-vánszorgok a tavasz elébe
Kapaszkodom görcsösen a kimért időmbe

Maróti László - Világnyi börtönben

Maróti László

Világnyi börtönben

Arra eszméltem, hogy megrendült a világ.
Ijesztő morajra, sírásra riadtam,

Láncra verten ültem, sajgott minden tagom,
Nem hogy szabadulni, mozdulni sem tudtam.

Régóta lehetek börtönömben. Látom,
Köröttem fekszik az egész történelem.

Nem hallok egyebet: jajszót, panaszkodást,
Lemondó sóhajtást: ”Segíts meg, Istenem”.

Nézz körül, ez mind a két kezünk munkája,
Mellét döngve verő ember büszkesége.

Örökre bezárva egy nyirkos kamrába,
Ez itt bizony nem más, mint két kezünk bűne.

Ablakomon tábla, fény által nem járja,
Évezreket éltem magatehetetlen.

Nem tudtam mi van a börtönfalakon túl.
Új indulat feszült lábomban, kezemben.

Éreztem az erőt, mozdulni akartam,
Miért hittem eddig, hogy remény sincs többé?

Próbálnom kell tenni: végre talpra álltam.
Láncaim lehulltak mind a lábom elé.

Minden fal leomlott, újra szabad voltam,
Elröppent a tábla s vele a sötétség,

A világosságtól szinte megvakultam,
Világnyi szobámban áldott fény ömlött szét.

Fény és tér köröttem: magas hegyen álltam,
Jövőm bizalommal fűtötte lelkemet,

Szabadon időben messzire elláttam,
Remény dobogtatta áthevült szívemet.

Azóta remélem, helyes úton járunk,
Beláttuk a sok bűnt amit elkövettünk,

Eljött a mi időnk! Ez volt, mire vártunk:
Végre megtanultuk mivégre is éltünk.

Nosztromosz - Az Idő az úr, mindenek felett ...

Nosztromosz

Az Idő az úr, mindenek felett …

http://m.youtube.com/watch?v=MFmD_2RklWE 

 Az Idő az úr minden felett,
és a Miért kérdésünkre nem jön felelet,
csak a vöröslő homok percek hullnak szemünkre,
addig, míg felépül a bástya s mögüle, nem lát ki a lélek.
Igen, az Idő az úr életünk felett, s hogy az Ő ura ki?
Erre sem jön felelet.

De vajon őt érdekli-e, lesz-e utolsó sóhaja?
Kér-e majd csak még egy kis időt,
ha eljön halála órája?
Meghalhat az Idő?
Nem…

Itt ő az Úr, s nincs ebben semmi rejtelem.
Mi pedig csendben sodródunk, az Idő-tengeren.

Szomorúfűz - A tél bánata

Szomorúfűz

A tél bánata

http://m.youtube.com/watch?v=-p2arB9j8Ts

Alszik a természet, álmodik a táj.

Megváltozott az égbolt is, távolibbak a csillagok is,

 minden oly idegenné válik, oly távolivá.

A fák, a bokrok téli színekben állnak,

csak a fenyők, a tuják lombjai zöldellnek.

A bujkáló Nap alatt dideregnek a kis madarak.

Csendes napok, siető léptű emberek,

kézen fogva siető párok, a csípős, szeles napokban.

A terek elhagyatottak, hűvösen állnak,

 a harangszó is ridegen bong a légben.

Néha egy eltévedt, fáradt falevél vitorlázik a föld felé.

Szívünk tele van a tél bánatával, szürkeségével.

A szökőkút vize elapadt, nem fröcsköli szerte vizét.

Nyár és ősz együtt lépkedett el,

 de holnap már tavaszi ébredezést várunk az elmúlás után.

 *

Esténként becsukom otthonom,

szívemet is bezárom,

S mi fáj nagyon, ajtómon kívül hagyom

Nagy István Attila - Hiába minden

Nagy István Attila

Hiába minden

http://m.youtube.com/watch?v=g_iO8glIkTY

Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
Kiközösít engem ez a vers is,
mert minek nekem a szó,
ha csendben ülsz mellettem,
s arra vársz, hogy múljanak a percek?

Kiss Angéla - Álomkép

Kiss Angéla

Álomkép

A nap gyönyörű színekben tündököl

Újra és újra melege átjárja szívemet

Nézem a színtelen szürke tükörből

Körbe és körbe a ragyogó színeket

Fontos dolog vagy csak annak tűnik

Néhány és néhány eszményi pillanat

Teljes lényében hangtalanul feltűnik

Mély és mély álomképek tudat alatt

Csodálnivaló észlelések gondolatok

Egyre és egyre képtelenebb érzések

Eszményi csábításnak engedő álmok

Beljebb és beljebb biztatva repítenek

Egy törékeny varázs egy édes álom

Talán és talán az emlékezésnyomok

Feléledve segítenek Őt megtalálnom

Tovább és tovább Vele álmodhatok