Kópis Eta
Szerelmes-vers II
Kedvesem, ha tehetném
mindig veled lennék.
Ahány csókot kérnél –
annyi csókot adnék.
Szeretnélek reggel,
délben,
este- csókjainknak ,
-
szerelmünknek sosem
lenne vége.
Becéznélek –
ölelnélek,-
két karomba zárva.
Szíveinket kulcsra
zárnám,
s azt a kulcsot
beledobnám
Budapestnél a széles
Dunába.
Változna világunk,
gyengülne
mi erős, s erősödne
Lelkünkben,
ami gyönge volt
ezelőtt.
Jár időnk órája.
Zargatja Életünk.
Szeressük hát egymást
amig Szerethetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése