Ádám J. csaba - Gondolat maradtam

Ádám J. Csaba

Gondolat maradtam

Csak gondolat maradtam,
szíved húrjait pendítve,rajta
csak lágyan át-áthaladtam.

Arcodon lehettem volna
boldog, csillogó könnycsepp,
mosolyod, mikor az élet kicsit
könnyebb.

Gondolat voltam, úgy érkeztem
létedbe, s elhamvadtam
ragyogó csodás fényedbe.

Kicsit álmodott lelkem, mi
véled-e világgal szebb is
lehetne, de ne félj emlékezni
rám, ha gondolatod engem keresne.

Tán ott leszek, ha elringat
az álom, csak egy képzelet,
édes csókommal drága-drága
szádon.

S ha majd ébredsz, édes
gondolatod maradok, s őszi
szél leveleivel lelkedből
újra tova-tova suhanok.

Immár gondolat maradtam...
drága lelkedből tova tűntem
a tegnapokkal, s nem érkezem
már a holnapokkal.

Elmúlt hát az idő véled, s
lelkem már nem-nem éled
és nem érem többé fényed...

Csillagok porába holtam...
talán édes álmú gondolatod
voltam.