Szomorúfűz - A tél bánata

Szomorúfűz

A tél bánata

http://m.youtube.com/watch?v=-p2arB9j8Ts

Alszik a természet, álmodik a táj.

Megváltozott az égbolt is, távolibbak a csillagok is,

 minden oly idegenné válik, oly távolivá.

A fák, a bokrok téli színekben állnak,

csak a fenyők, a tuják lombjai zöldellnek.

A bujkáló Nap alatt dideregnek a kis madarak.

Csendes napok, siető léptű emberek,

kézen fogva siető párok, a csípős, szeles napokban.

A terek elhagyatottak, hűvösen állnak,

 a harangszó is ridegen bong a légben.

Néha egy eltévedt, fáradt falevél vitorlázik a föld felé.

Szívünk tele van a tél bánatával, szürkeségével.

A szökőkút vize elapadt, nem fröcsköli szerte vizét.

Nyár és ősz együtt lépkedett el,

 de holnap már tavaszi ébredezést várunk az elmúlás után.

 *

Esténként becsukom otthonom,

szívemet is bezárom,

S mi fáj nagyon, ajtómon kívül hagyom