Maczkó Edit
Hazavágyok...
Megpihenni, feledni
jöttem
ide, hol zajos a
város,
itt is csak halandók
élnek,
a szív itt is magányos.
Betonházak falai
mögött
pókerarcú a bánat,
a közöny nagyobb, mi
perzseli
a magánynak vetett
ágyat.
Madár nem száll
villanydrótra,
s bár ékesebb az
este,
az én falum mégis
fényesebb,
mint mások
Budapestje.
Mesébe illő ott az
ég,
megérintek minden csillagot,
csodálom a sárból
rakott viskót,
mit ereszünk aljára
fecskepár rakott.
Vadgalamb hívja
dalolva párját
a vén diófa tetején,
kövér verebek
csivitelnek
ezüstlombú nyárfák
hegyén.
A talmi fényből
hazavágyok
sorsok ölelnek minden
ház falán,
jó ez a nyugalom és a
csönd,
mely őrzi álmomat,
minden éjszakán.
http://youtu.be/a09LvQWeoYs
VálaszTörlés