Komáromi János
csodáltalak
csodáltalak
ó, mennyiszer
csodáltalak
és csodállak most is
ahogy átölelsz
amikor hideg vagyok
amikor lassan
ellepnek a bajok
és a könnyek belém
szorulnak
belülről marnak
szét...
csodállak Kedves
hogy itt vagy velem
hogy van kihez érjen
a kezem
hogy van kibe
kapaszkodjam
ha fuldoklóként éppen
merülni készülök
csodállak Kedves
hogy bírod velem
sok kétségem és
gyötrelmem
hogy elbírod nehéz
fájdalmas szerelmem
mennyi csoda
ó, mennyi öröm
amit ígérnek
mindennapjaink
az egyszerű
pillanatok
és a különleges
percek
amelyek lassan
összeraktak engem
és a széthullott
semmiből
újra egésszé lehettem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése