Válóczy Szilvia - Meglátod majd ...

Válóczy Szilvia

Meglátod majd...

És meglátod majd,
hogy minden jó lesz,
az égen felettünk
kisüt a nap,
és a tengernyi gond
mind elszáll,
megvéd a szerelem,
mely nekünk maradt.

És boldoggá tesz
ez élet érzés,
mosolyba öltözik
bennünk a világ,
és forrongva ébred
az édes vágy is,
mely gyengéden
hű szívünkre hág.

És ha éjbe csap
a szép alkonyat,
lassú sétánk
nyugalommal lép,
és csendes hálád
ölembe hajtod,
hol simítva ringunk,
mint két falevél.

Káli László - Érintés nélkül

Káli László

Érintés nélkül

Távolról úgy látszott, mintha az égbolt simulna
a hegyek hátára, lábait a völgy ölelné magához.
A Nap bár elbújt a hegygerincen alvó fák közé,
búcsú sugaraiból ezerszínű, csodaszép palástot
terített a Földre. Ott álltunk, Te meg én, néztük
a távolt, miközben vállunkra terítette szárnyait
az este. Álltunk csendben egymás mellett, nem
érintettél, én se Téged. Most pihentek vágyaink.
Csak lelkünk simult egybe, álmaink ölelkeztek
a végtelenben, túl minden határon. Lábunk alól
az út messzire futott kanyarogva. Át a völgyön,
túl a hegyek csipkézte látóhatáron, s bizonnyal
egy másik völgyön s hegyeken át a végtelenbe
talán. Hiszen a hegyek után mindig síkság jön,
s aztán megint hegyek, végül végtelen tengerek.
Akárcsak létünk. Bánatra öröm, s aztán könny.
Távoli kis templom harangjának hangjait hozta
az esti szellő felénk. Különös dallamot zenélt!
E dallam épphogy hozzánk ért, futott is tovább,
a dombon át, s nekünk megint a csend beszélt.
Egy pillanat volt csupán ez az egész. És mégis,
mintha mindöröktől s mindörökkön tartott volna.
Talán csak a vágyak s az álmok jártak bennünk
násztáncot, s vált időtlenné tegnap, ma, holnap.
Mintha mindörökké élne s mindörökké tartana
így bennünket a létbe, s mindig így állnánk ott,
egybesimulva egymás mellett, mint miképpen
ott távol, égbolt simul a kéklő hegyek hátához.

Della Mária - Jó lenne, jó volna?

Della Mária

Jó lenne, jó volna?

Jó lenne látni arcodat néha,
jó volna Veled az esti séta.
Hóban, sárban, nyári zivatarban,
kint a kertben a dalos tavaszban.

Bár sorsomba már belenyugodtam.
jó volna, ha itt lennél valóban.
Maradhattál volna kicsit velem,
jó volt együtt Te és a szerelem.

Az Isten néha ad, máskor elvesz,
néha örömöt oszt, majd keservet.
Jó lenne újra hinni, remélni,
igaz szívvel eléd térdepelni.

Míg akaratod én meg nem tudom,
távolinak tűnik minden templom.
Minden húsvétkor csodára várok,
harmadnapra megnyílnak a sírok.

Az örömhír csak ígéretről szól,
mi is feltámadunk valamikor.
Már maradék hitem is meginog,
a feltámasztást mindig halasztod.

Utóirat.

Jó lenne, ha halál nem is volna?
Halott az életet nem kívánja.
Csak élő támasztaná a holtat,
forgatná fel a sírt és a múltat.

Millei Lajos - Az életről

Millei Lajos

Az életről

Elszáll az élet, elnémul a dal,
megvénül egyszer minden fiatal.
Van pár jó évünk, amíg mulatunk,
de sírva születünk, s úgy is halunk.

Gyermekvilágunk csak két dolgot lát:
külön rakjuk a jót, s az ostobát.
Hitelbe kapjuk a gyermekkacajt,
és kamattal adjuk azt vissza majd.

Hegyre fel! Visszük a napi igát,
kijárjuk mohón a sok iskolát.
Pár évig virágos réten megyünk,
s erre lép rá egyszer majd gyermekünk.

De múlnak az évek, fonnyad a fény.
Nehezebb minden, mint az elején.
Mert előleg az élet, mit koptatunk,
öregszik a szívünk, s eltompul agyunk.

Hisz készül a számla, s nagy a kamat,
elfogy szép lassan a víg akarat.
Ránk egy dolog vár még: adós, fizess!
Rámegy a létünk, hát megéri ez?

Primerose - Kérdő gondolat

Primerose

Kérdő gondolat

Egyszer, ha nézni kell, mint
életünk utolsó filmje pereg
Benne boldog, igaz kacagás
mosolygós gyermek szemek.

Nyári nap, homokpart melege
tenger illata, hűs záporok íze
szerelem forró lángja, test izzó ereje
óvó simogatás, édes anya szíve

s mondd?
Mondd, lesznek-e könnyes, kérdő szemek,
mögötte kopár kifosztott, elárult lelkek?
Ajkukon a fájdalom, felsíró szava
s lehajtott fejjel, a porban menetelnek
ott keress!

Hanyecz István - Boldog idők

Hanyecz István

Boldog idők

Haiku-sor

Boldog időkben
frissen sült barna  kenyér 
ünnepi ebéd

Északi szelek
vad vihart korbácsoltak
Balaton vizén 

finom falatok,
füstölt lazac fényűzés
szülinapomra

barna,friss kenyér
sok gyermeknek kedvence
finom uzsonna

új szelek fújnak
különös trendek jönnek
boldog időkkel

kitartás, erő
az újrakezdés titka
boldog élethez

Nagy Horváth Ilona - Tíz perc

Nagy Horváth Ilona

Tíz perc

Neved betűivel játszom,

a függöny redői közt

ábrándosan lóg a reggel,

félretett idő hintáz

a kopott óraláncon,

még tíz perc…

Az ablakon túl

mint kifeszített vászon,

mozdulatlan áll a tér,

szemközt alig láthatón remeg

a fakó házfalakhoz

bújt tegnapi meleg.

Még tíz perc.

Kelni kéne,

de ott vagy

ilyenkor számolatlanul,

minden lélegzetben,

- izmaimon a lusta vágy,

a félredobott takaró tűnő melege,

bőrömre tévedt szellő

az ablakrés felől,

kiismerhetetlen zene

szívem botló üteme körül.

Mozdulnék.

Veled.

Még tíz perc.

S arra gondolok,

ha majd tényleg felébredek,

összepakolok magam körül,

s odaloplak ebbe a rendbe,

hogy a párhuzamokkal

szabálytalan félálmaim ingatag termeiből

átmentselek a portalan jelenbe.

Ez egy üres nap.

Céltalan, süket és vak,

értelmetlen, mint a szétválasztott

komplementerek.

mint a kint felejtett tej a pulton,

a többéves fél pár zokni,

a felborult pohár,

a kispárnám nélkülem…

az

még tíz perc.

De ha már majd tényleg ébredek,

ma az akarok lenni,

aki akkor leszek, ha nézel,

és én úgy teszek,

mintha nem bámulnálak

reggeltől reggelig.

Akár.

Szilágyi Ferenc - Három kívánság

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Három kívánság

 Hol a rónán kanyarog a Tisza,
Aranyhalas, nagy szerencse ért.
Kért, könyörgött szépen, dobjam vissza,
Cserébe három kívánságomért!

Legott földbe gyökerezett lábam,
Töprengve a dolgon keveset.
Hittem is, meg nem is a csodában,
Vaj szívem rajta mégis megesett.

Azt kérded tőlem, hogy mit szeretnék?
Kapzsiság, vagy szükség dönti el?!
Szomjazóknak szőlő nagy gerezdjét,
Mit vállán, rúdon két atlasz cipel.

Aztán óriás, gőzölgő kenyeret,
Melyből jut minden éhezőnek,
Ropogós héjú, szivacsos szelet,
Ajándéka aranyló mezőnek.

És végül jöjjön az a harmadik:
A mindent átfogó szeretet,
Mely emberi szívekben lakozik.
Ebből kérnék én sokat. Eleget.

Hajdu Mária - Tükörszilánkok

Hajdu Mária

Tükörszilánkok

Csak törött tükörben látjuk a világot,

múltunk és jövőnk is szilánkokra esett.

Míg nem találjuk a rejtett valóságot,

addig tévhitünk csak félrevezethet.

Bár az eső nélkül szivárvány se lehet,

fény nélkül a tükör sem mutat képeket,

mégis csak meglátjuk az élet színeit,

szívünk megőrzi a fontosat, lényeget.

Szomorúfűz - Örök körforgás ...

Szomorúfűz

Örök körforgás …

https://www.youtube.com/watch?v=3RqnvsaIay8

Elköszönnek a csillagok és a Hold az éjszakától, az árnyak szétoszlanak.

Messze szállnak az álmok, a remények is ébredeznek.

Kibomlik a hajnal, sóhajtva, csendesen szétárad. Dereng, színesedik a horizont.

A harmatcseppek gyöngyként csillognak a füvön, a faleveleken, a virágokon.

A gyöngyharmatot az ébredő napsugarak felszárítják. Azúrkékre vált az ég.

Vidám, zengő madárcsivitelés, nevető, ugrándozó szél libben, a sugarakkal játszadozva,  táncol a tájon át, mindent végigsimogatva, megakadva az ágak között.

Szemeinkben is megcsillannak a fények, nem csak a széthasadt égbolton.

Illatokkal telítődik a tér.

A nappalok enyhék, a fények finoman simogatnak, ölelnek, de az alkonyok hűvös érintése már megborzongat. Színei simogatnak, lassan ránk terítve a homályt, - az estét, a lágyan körbefonó sűrű éjszakát. A csillagok és Hold felgyullad az égi határon.

Karjaiba vesz a csend, leomlanak a falak, enyhülnek a fájdalmak, a gondok.

Megnyitja kapuit az álomvilág és az álmok hajóján utazunk a végtelen világba, emlékeink vonatán – egymásra lelt lelkeinkkel.

Komáromi János - semmibe hulló

Komáromi János

semmibe hulló

semmibe hulló hajnalok

lépteim alatt az út vacog

lépked a csend és

kopog a nyomomban

valami keserűség

megtapadt a torkomban

savanyú illatúak

a nedves utcai parkok

elmaradnak mögöttem

nem tudom hová tartok

semmibe hulló hajnalok

lépteim alatt az út vacog

olyan mintha örökre

ez a hajnal maradna

mintha minden reggel

éppen úgy beleragadna

a csendes sötétségbe

a  felkelő napkorong

ahogy gurul végig

párát ásító  dombokon

semmibe hulló hajnalok

lépteim alatt az út vacog

dallamot keres a

könnyes-hangú pacsirta

rideg-hajnal ürességét

trilláival telesírta

valami az éjszakában

a nappalban semmi sem

álmok nyomát a napfényben

mindhiába keresem

semmibe hulló hajnalok

lépteim alatt az út vacog

B. Huszta Irén - Csend; - A vágyak éjjelén

B. Huszta Irén

Csend

https://www.youtube.com/watch?v=0jqn9SKYAgY

A vágyak éjjelén

a hold látja csak, hogy mit álmodom
hogy éjjel is ébren álmodozom
arról, hogy a nap rám is ragyog
hogy végre, s hogy veled boldog vagyok

álmomban örökké süt le a nap
mert a nap nekem csakis te vagy
meleg fényed, ha lágyan simogat
szemed súg szívemnek édes titkokat

de éjszaka van, csak a hold fénye
világít fönn a messzeségbe’
ahová lelkem soha nem érhet
marad sötét magány a végzet

Pénzár Miklós Csaba - De jó volna ...

Pénzár Miklós Csaba

De jó volna...

De jó is volna, nevetve élni
Mindenen szívből nevetni
Kinevetni, az egész Világot
Könnyeket nem látni soha
Semmi ne legyen, mostoha
Vidám legyen a szép,Világ
Kívánok rengeteg csillagot
Felhőtlen és tiszta égboltot
De jó volna egy este sétálni
Hold fényében össze bújni
Csendesen Téged csókolni
Nézni a csillogó szemeidet
Suttogni, mennyire szeretlek
Eggyé összeolvadni Veled

Jószay Magdolna - A zene csodája

Jószay Magdolna
A zene csodája

Hogyan is mondhatnám el,
a lélek virágai mily hálás-gyöngéden  
hajladoznak a dallamtengerben?  
Hogyan mesélhetnék arról,  
a szárnyaló dallam miként  
simogatja szét balzsamát fájó,  
tépett sebeken?  
Hogyan kelt reményt, ha az már  
búcsút intett,  
hogyan vigasztal, ha a lét már  
hinni sem enged.

A zene csoda!
Legyőz parányságot, s közben
égig emel,
hitet újít, szépít, szívekhez
repít el,
kivasal sok gyűrött, megviselt
ideget,
ölelve átfog, ringat és
melenget.

A zene égi csoda, csak hallgasd
és éltet,
dallamok teremtenek benned
életkedvet.
A zene virágoskert, álom és
tünemény,
átélés, megélés, túlélés,
hit, remény.

Társam vagy, kedves, s lásd,
mi együtt éljük tisztán
zenéinket,
tudod, dallamok, ha szólnak,
mindig erősebb az érzés,
mennyire szeretlek.

Leleszi Balázs Károly - Gótika az égen

Leleszi Balázs Károly

Gótika az égen

Gyönyörűséges őszi napokon lángolón
porzik az égi országút. Szárnyak fülletege.
Darvak repülnek szépen V-alakba rendeződve,
fehér hasuk alatt lábuk kinyújtva.
Felhők mély sóhaja csipkés páragomolyagokkal
borítja be a horizont arcát, hol a madarak
hosszú nyugodt utak vonalát pingálják
és vándorszerelmüket fényességbe plántálják.