Komáromi János
semmibe hulló
semmibe hulló
hajnalok
lépteim alatt az út
vacog
lépked a csend és
kopog a nyomomban
valami keserűség
megtapadt a torkomban
savanyú illatúak
a nedves utcai parkok
elmaradnak mögöttem
nem tudom hová tartok
semmibe hulló hajnalok
lépteim alatt az út
vacog
olyan mintha örökre
ez a hajnal maradna
mintha minden reggel
éppen úgy beleragadna
a csendes sötétségbe
a felkelő
napkorong
ahogy gurul végig
párát ásító
dombokon
semmibe hulló
hajnalok
lépteim alatt az út
vacog
dallamot keres a
könnyes-hangú
pacsirta
rideg-hajnal
ürességét
trilláival telesírta
valami az éjszakában
a nappalban semmi sem
álmok nyomát a
napfényben
mindhiába keresem
semmibe hulló
hajnalok
lépteim alatt az út
vacog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése